Gondolatok egy Typotex könyvbemutató kapcsán

Egy hírlevélben értesültem a fenti könyvbemutatóról. Bár a könyv címe ellenérzéseket keltet bennem, mégis elmentem a rendezvényre, mert az utóbbi időben nem igazán figyeltem oda a festészet és a művészettörténet irányzataira, változására, ezért kíváncsi lettem a könyvre és a bemutatóra.

A szerző, Bodó Mihály Wittgenstein nyelvjáték¹ módszerét hívja segítségül, és alkalmazza a festészet leírásában, mondván, hogy koncepciójában „a festészet nem úgy jelenik meg, mint egy sodródó «tutaj» a változások tengerén, hanem mint egy «hajó», amelyet értő kezek építettek és kormányoztak. A festőkből aktív irányítók, fejlesztők, időnként feltalálók és kalandozók lesznek, a festményekről pedig kiderül, hogy roppant mennyiségű szellemi invenciót hordoznak.”² Ez a szemlélet akár jó is lehetne, de a festészet nyelvi metaforája számomra nagyon sántít. A nyelv struktúrájának legjellemzőbb eleme a linearitása, vagy másképp fogalmazva a szekvenciális jellege. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a nyelv egydimenziós; térbelisége és időbelisége nem válik szét. A képi megjelenés két térbeli dimenzióval rendelkezik, és a verbalitással szemben a legnagyobb előnye az, hogy időtlen. Ez alatt azt értem, hogy elhanyagolható mértékben van szükség időre az általa közvetített információ befogadásakor, ugyanakkor tárgyában nem, vagy csak igen korlátozott mértékben tudja ábrázolni az időt. A festészet e sajátosságokkal élve egészen speciális, a verbalitástól eltérő utakat nyit az önkifejezésben, a kommunikációban és a valóság leírásába. Az utóbb felsorolt nyelvi funkciók egyben azt is jelzik, hogy sokkal jobbnak tartom a Karl Bühler által megkülönböztetett – majd Karl Popper által kiegészített – nyelvi funkciókat, mint a Wittgenstein által elképzelt megközelítését a nyelvnek. Ez utóbbi szerint a nyelv alapvetően egy adott rendszerben megfogalmazott szabály-játék. Bühler nyelvi funkciói szerint alacsonyabbrendűből két funkciója van a nyelvnek – az önkifejezés és a kommunikáció – magasabbrendűből pedig egy; a leírás. E funkciók közül a magasabbrendűhöz Karl Popper még hozzáfűz egyet, az érvelő, vagy másképp kritikai funkciót.

Egyetértek Bodó Mihállyal abban, hogy a művészettörténetnek a formai elemek fejlődésével, a képi ábrázolások módszertani felfedezéseivel hangsúlyosan kellene foglalkozni. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a tartalmi elemeket sem, hiszen a technika értékelésének elsődleges szempontja a közvetített tartalomnak való megfelelés, vagy az attól való szándékos/szándékolatlan eltérés. Ami zavar engem, az a nyelvi hasonlat, és a wittgensteini filozófiához való visszatérés.

Elkerülhetetlen, hogy meg ne említsem az információról való elképzelésemet, hiszen mind a nyelv, mind a festészet elsődlegesen információt fejez ki és közvetít. Az információ médiája esztétikailag fontos lehet, de szerintem másodlagos a hordozott információhoz képest. Mivel az információt másolási képességnek tekintem, s mint ilyet egyben munkavégző képességnek is, tehát egyfajta energiának, ebből következően az információ az anyag szerkezeti energiájával lehet azonos igen tág értelemben. Így bármely művészet – tehát a festészet is – egy adott média belső szerkezetének felhasználásával, átalakításával fejez ki új tartalmat, azaz hoz létre új információt. Következésképpen egy művészet annyiban kutatás és felfedezés, amennyiben a megmunkálandó anyag belső szerkezetében a lehetőségek feltárását is magában foglalja, és annyiban játék, hogy ezeknek a lehetőségeknek minden elemét kipróbálja, sőt a lehetetlent is megkísérli. A művészet titokzatosságát abban látom, hogy az adott médiával kifejezhetetlen információt a művész a befogadó fantáziájára bízza, és minél zseniálisabb az alkotó, annál jobban és pontosabban tud sugallni ilyen „kifejezhetetlen” tartalmakat is.

Egyéb megjegyzések a könyvbemutatóról

A könyvbemutatót a MOME Auditóriumában tartották. Bodó Mihály előadása a fenti kritikai megjegyzések ellenére nagyon tetszett, végül a könyvét is megvettem. Az előadás szervezésében nem találtam szerencsésnek, hogy negyedórás csúszás után további várakozást jelentettek be, mondván, hogy tekintettel vannak a zugligeti helyszín megközelítésének nehézségeire. Ha valaki udvarias a pontatlanokkal szemben, akkor egyben udvariatlan a pontosan érkezőkkel. Ha én Rákoskeresztúrról oda tudtam érni kezdés előtt pár perccel egy számomra ismeretlen útvonalon, akkor ugyanezt elvárnám másoktól is. További kellemetlenségként ért, amikor a megvásárolt könyvbe hazafelé menet belelapozva észrevettem, hogy az egyébként szép kiadású könyv utolsó 35 oldala hiányzik. Így másnap el kellett mennem a Typotex Retek utcai könyvesboltjába, hogy a könyvet kicseréljem.

____________________________________________

¹ Lásd például: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyelvj%C3%A1t%C3%A9k

² Bodó Mihály, A festészet mint nyelvjáték, Cimabuétől Caravaggióig, Typotex Kiadó 2013, 11. oldal