Nekrológ helyett
Többször tanácsolták nekem életem nehéz időszakaiban, hogy fogjam fel kalandnak azt, ami történik velem. Hankiss Elemér is bölcsen kalandnak tekintette tudósként és közéleti szereplőként elviselt megpróbáltatásait. Az emberi kaland című könyvében az emberiség történetéről osztja meg velünk gondolatait; az emberi kultúra kalandos változásáról, és a változásban a maradandóságról.
Hankiss Elemér úgy tekint az emberiségre, mint egy idegen világba csöppent közösségre, melynek minden törekvése arra irányul, hogy számára élhetővé tegye a fenyegető környezetet. Ez az igyekezet nem csak a föld és eszközök megmunkálását, házak építését, egyszóval a fizikai világ átalakítását jelenti, hanem a kultúra szóval jellemezhető szimbolikus formák kialakítását.
„… az ember nem tud élni anélkül, hogy ne fejezze ki magát [szimbólumokban]. A különböző kifejezésformák [vagyis a különböző szimbolikus formák] új szférát képeznek… Az emberi kultúra egésze leírható úgy, mint az ember folyamatos önfelszabadításának folyamata. A nyelv, a művészet, a vallás, a tudomány különböző fázisai ennek a folyamatnak. Az ember mindezekben egy új hatalmat fedez és mutat föl – azt a hatalmat, hogy képes felépíteni saját világát, egy «eszményi» világot.”1
_______________________________________
1 Hankiss Elemér kiemelése Ernst Cassirer német filozófustól. Hankiss Elemér, Az emberi kaland, Helikon, 2014, 76-77. oldal
A teljes szöveg PDF fájlban itt található
