„Hűs, dobott csillagok,
Kiktől szemem káprázik,
Hol marad legkülömb
Társatok,
Testvérem, a másik?”
(Ady Endre, Az egyenes csillag)

Költői kérdésnek tartják sokan a címben megfogalmazottat, mint jelenlegi tudásszintünkön megválaszolhatatlan dilemmát.¹ Ez a téma szorosan összefügg az élet értelmével kapcsolatos elképzeléseinkkel. Épp ez utóbbi – mindenki számára egyénenként is fontos gondolatkör – miatt lenne jó tudni; vajon élet-idegen univerzumban jelentünk meg véletlenszerűen, az anyagi világ változásainak kuriózumaként, vagy az okok törvényszerű sora, esetleg célirányos program eredménye az emberiség megjelenése. Nem kell sem hívőnek, sem valamely SETI-program részvevőjének lenni, hogy ezek a kérdések érdekeljék az embert még akkor is, ha a kutatás eddig nem járt eredménnyel.

A földönkívüliek létének minden eddigi bizonyítéka és cáfolata megkérdőjelezhető, így egyelőre hit kérdése, hogy létezőknek gondoljuk őket, vagy sem. „Hit és kételkedés” című kis írásomban kitértem a hitnek arra a fontos tulajdonságára, hogy a tudottakkal szemben a hitt dolgokat befolyásolja az érdekeltségünk. Ez azt jelenti, hogy jobban hiszünk abban, amit számunkra kedvezőnek gondolunk. Véleményem szerint a földönkívüliek létében azok hisznek szívesebben, akik ezt pozitívumként értékelik, és azok kételkednek inkább, akiket egy idegen intelligencia léte félelemmel tölt el, vagy akikben ez egyéb ellenérzéseket kelt. Mindenkinek érdemes a hitét ebből a szempontból megvizsgálni, azaz végig kell gondolni, hogy hitünket/kételkedésünket mennyiben motiválja tárgyának kedvező, vagy kedvezőtlen megítélése. A hitet befolyásoló önérdek oda is vezethet, hogy valószínűtlen, vagy igen kicsi valószínűségű kimenetek is hihetővé válnak. Ez igen hasznos lehet egy kilátástalan helyzetből való menekülés során, de nagyon veszélyes lehet akkor, ha tetemes nyereség reményében túl nagy kockázatot vállalunk.

____________________________________

¹ Hankiss Elemér, Emberi kaland című könyve ihlette ezt a kis írást.

A teljes szöveg PDF fájlban itt található