Másképpen: az információról

Egy dokumentumfilmet láttam a minap a Duna2-n Fülep Lajosról. Nagyon jó kis film volt, ilyenekért érdemes tévét nézni. Annak külön örültem, hogy a legkedvesebb kortárs költőm – Lator László – is szerepelt a visszaemlékezők között. Mindig élvezettel hallgatom, ahogy gyermeki lelkesedéssel, csillogó szemmel beszél valakiről, vagy valamiről. A leginkább lelkemből szóló verset is ő írta.

Fülep Lajos egyénisége, tudása, világnézete is olyan lenyűgöző, hogy ennél hosszabb dokumentumfilmet is megérdemelt volna. Ezzel nem a filmet akarom kritizálni, hanem Fülep Lajost értékelni.

Személyes érintettségem Fülep Lajossal kapcsolatban néhány közös kedvenc: legkedvesebb filozófusa Szókratész, a legnagyobb XX. századi festőnek Csontváryt tartotta, Adyt szinte elsőként méltatta.

A fentiek is elegendőek lettek volna, hogy írásra sarkalljanak, de van egy másik ok, az igazi, amiért említést teszek Fülep Lajosról. Nagyon fontosnak tartotta a művészetekben a forma és a tartalom egységét. A kettő elválaszthatatlanságáról írt, arról, hogy az egyik feltételezi a másikat. Ez a látásmód azért fontos most számomra, mert az információ valódi mibenléte foglakoztat leginkább. Hajlok arra – amit egyébként Tom Stonier^[1] is említett, csak nem kizárólagosan – hogy egy rendszer elsődleges információtartalmának a szerkezeti energiáit tekintsem^[2].

Ilyen értelemben egy tetszőleges rendszert tekintve az információtartalom és a „forma” azonos, ha a forma alatt nemcsak a felszíni formát értjük. Ez nem játék a szavakkal, nagyon mély értelmét látom a tartalmi és a formai azonosságnak. Tom Stonier csak a szerkezeti energiára vonatkozóan húzott azonosság-jelet az információ és az energia között. Én tovább léptem – igaz ezek a lépések még csak a kezdő lépések – és azt kezdem sejteni, hogy az információ is az energia egyik speciális formája. Tom Stonier rendezőképességnek tartotta, én másoló-képességnek. Ez utóbbi sokkal inkább jelent munkavégző képességet – azaz energiát – mint Stonier definíciója. Az én kiinduló definíciómban az is benne van, hogy az információ munkavégző képessége mire irányul: a forma, a szerkezet átadására. Ha nagyon leegyszerűsítve gráfként ábrázolok egy rendszert, ahol a pontok az egyes alkotóelemeket jelentik, az élek pedig az elemek közötti kapcsolatokat, akkor azt mondhatom, hogy az információtartalom a kapcsolatrendszert, tehát az élek rendszerét jelenti. Így az információ kapcsolat-jellegénél^[3]fogva sokkal inkább ábrázolható vonallal, mint ponttal. Itt megjegyzem, hogy már a fizikai entrópia fogalom megismerésekor eszembe jutott, hogyha egy matematikailag konstruált mennyiségnél egyenlőség helyett egyenlőtlenséget tapasztalok a mennyiségek összeadása során, akkor nem feltétlenül valamiféle növekedésről/csökkenésről van szó, lehet, hogy az eredeti mennyiség vektoriális mennyiség, és így a skaláris összeadási szabály helyett vektoriálisat kellett volna alkalmaznom, azaz „háromszög-egyenlőtlenséget” jelent az összeadáskor tapasztalt egyenlőtlenség. Az információnak valamiféle entrópia-fogalommal való szoros kapcsolata megerősíti az információról bennem kialakult, fent vázolt képet.