1. Az időről
A dolgok nem „vannak”, hanem „történnek”.
2. Baktériumok kommunikációja, telepei
A kutatási eredmények szerint a baktériumok másképp viselkednek egyedül, és másképp, ha sokan vannak. Elég régen hallottam erről, de az információelmélettel foglalkozva gyakran eszembe jut. Ígéretesnek találják ezt a viselkedés-kutatók, mert így könnyebb lesz felvenni a harcot a betegséget okozó bacilusok ellen. Kiderült róluk, hogy csak „csapatban” támadnak – mint a banda-harcosok – és ha egyedül vannak, teljesen ártalmatlanok. Ehhez megfelelő bonyolultságú kommunikációt és cselekvés-összehangoltságot kell feltételezni a baktériumok között. Nagyon érdekes, hogy már az egysejtűek szintjén milyen komoly szerepe van a kommunikációnak.
Allítólag ez a viselkedés a sejtek szövetbe szerveződése előképének tekinthető. Vajon minek az előképe az emberek csoportokba, illetve társadalmakba szerveződése?
3. Interferencia
Penrose1 egyik nagyszerű ismeretterjesztő könyvében szerepel az alábbi képen látható kísérlet magyarázata – ehhez fűznék megjegyzéseket. Ha minden út szabad, akkor mindig A-ba jut a foton. Ha az egyik út le van zárva, akkor 50%-os valószínűséggel jut az A-ba vagy a B-be. Elgondolkodtatott az a tény, hogy a fény úthossza mindkét irányban azonos ugyan, de van egy lényeges különbség: ha a fotonok a téglalap „felső” útján haladnak, akkor a félig, vagy egészen ezüstözött tükrök tekintetében két visszaverődéssel és egy áthaladással jutnak A-ba, míg 3 visszaverődéssel B-be. Az alsó úton egy visszaverődés és két áthaladás viszi B-be, míg két visszaverődés és egy áthaladás viszi A-ba a fotonokat. Tehát a B-be jutás mindkét úton páratlan számú visszaverődéssel jár, az A-ba jutás pedig mindig páros számú visszaverődéssel. Az áthaladások száma pedig B-nél mindig páros, ha a nullát is annak vesszük, míg az A-ba jutás mindig páratlan számú áthaladással jár.
Így ha minden út szabad, akkor az utak hossza ugyan egyenlő, de a visszaverődések és áthaladások száma eltér az A-ba, illetve a B-be való érkezéshez a két eltérő útvonalon. Pontosabban az A, illetve B előtti utolsó féligáteresztő tükörbe a fenti úton érkező fotonok két visszaverődést szenvedtek már el, az alsó úton érkezők viszont egy áthaladást és egy visszaverődést.
Penrose „tükrös interferenciájának” magyarázata az, hogy a hullám tükörképe – azaz tükrözése – másképp „folytatódik”, mint egy tükrön áthaladó hullám. (Gondoljunk arra, hogy a 45°-os féligáteresztő tükör a haladás irányára merőlegesen egy szinuszos hullámot tükröz, ez a tükörkép a tükörhöz érkező hullám tükörképe, de semmiképpen sem a tükrön áthaladó hullám tükörképe. A nagyon speciális esettől eltekintve.) Így hiába tesznek meg ugyanolyan hosszú utat a tükrözött és az áthaladó hullámok a következő tükörig, fáziseltolódás lesz közöttük. Tehát a befutott út során valóban a tükrözések és tükrön áthaladások határozzák meg, hogy milyen fázisban érkeznek az A vagy a B pontba. Pontosan kiszámítható, hogy az A-ba azonos fázisban érkeznek, tehát erősítik egymást, a B-be viszont ellenkező fázisban, azaz kioltják egymást. Érdekes, hogy fénysebességnél az azonos úthossz biztosítja az azonos időt is az út megtételéhez, azaz a hullámszámok és a fázis – mint időszámítás – azonosságát, de a fenti esetben ugyan két tükör közötti útszakasz megtételének összideje egyezik is, de a tükrözés miatti fáziseltolódás következtében eltérő fázissal érkeznek a következő tükörhöz a nyalábok, ha az egyik előtte tükröződik, a másik viszont nem.
1 Penrose, A császár új elméje – Számítógépek, gondolkodás és a fizika törvényei
A 3. pontban az interferencia magyarázata javítva 2023. január 12-én.
