Véleményem szerint kell lennie külső forrásnak is, mivel zárt Univerzum esetén az eddig eltelt – több mérés alapján becsült – 13,8 milliárd év alatt már el kellett volna érnünk, vagy meg kellett volna közelítenünk a maximális entrópiához tartozó állapotot. Ezzel szemben a háttérsugárzás eloszlása igen egyenletes1 az égbolton, azaz a kezdeti állapotnak rendkívül nagy az entrópiája, és ebből az állapotból alakult ki a mai strukturált, sokkal kisebb entrópiával rendelkező állapot. Az Univerzumról néhány éve készült nagy-léptékű képein egyértelműen látszik a hálószerű2 szerkezet. Ez a szerkezet azt sejteti, hogy a hatványfüggvény eloszlással írható le az univerzumban elhelyezkedő anyag.3 Hatványfüggvénnyel kizárólag a dinamikusan fejlődő rendszerek írhatóak le. Tehát az univerzumnak nemcsak lokálisan fejlődő részei vannak, de az Univerzum önmaga is egy globálisan fejlődő, bonyolultságában növekvő rendszer képét nyújtja. És ettől kezdve lesz nagyon izgalmas az egész, hiszen a fejlődő rendszerek attól fejlődőek, hogy nyílt rendszerek, és "kívülről" "táplálkoznak". Ez pedig azt jelentheti, hogy az általunk érzékelt Univerzum nem az egész világmindenség, van rajta "kívül" is valami.
_________________________________
1 A pontosabb mérések már a 270 ezer éves világegyetemben is mutatnak egyenetlenségeket az anyag eloszlásában, lásd erről például a következő weboldal cikkét:
2 Erről néhány link:
http://www.cfa.harvard.edu/ta/lssf.html
http://arxiv.org/pdf/1202.6633v2.pdf
https://astronomy.swin.edu.au/cosmos/L/Large-scale+Structure
http://www.youtube.com/watch?v=74IsySs3RGU
3 Kerestem példát a neten az univerzum – látható és/vagy sötét – anyagára vonatkozó eloszlásfüggvényre, de meggyőző példát nem találtam. Így a fenti sejtés csak a skálafüggetlen hálózatok azon tulajdonságán alapszik, hogy a hálószerű szerkezetbe rendezett hálózatokon a csomópontok között sok kicsi és néhány igazán nagy van. Ugyanilyen szerkezetet mutat az univerzum is igen nagy távolságokon.
