Ugyanaz a fizikus, aki természetesnek tartja, hogy egy feketelyukat megközelítve az idő végtelenül lelassul, és ezzel egyidejűleg az óriási gravitációs gyorsulás széthúzza, széttépi a közeledőt, miért nem lát hasonlóan páros hatást a fénysebesség közeli sebességet elérő rendszernél?

Szerintem a Lorentz transzformációval leírt változás nem magának a tárgynak a változása, hanem a megfigyelő számára a tárgyról alkotott kép „torzul”. Nem véletlenül nevezte Einstein a teóriáját relativitáselméletnek. Tudom, hogy a fizikusok többsége – lehet, hogy mindegyikük – nyilvánvalónak tartja, hogy a változás magában a tárgyban következik be. Legismertebb példaként a Föld gravitációs terébe érkező igen nagy sebességű kozmikus  müonok bomlásidejének megnövekedését említik. Amint több cikkemben¹ már kitértem rá, ez azért hibás vélekedés, mert csak a müon  hosszúság-kontrakciójával együtt állja meg a helyét. A lényeg az, hogy külső  szemlélőként a tárgy képében tapasztalok  valamit, amit a Lorentz transzformáció ír le. A müon példájában csúsztatást  jelent az is, hogy itt nem inerciarendszerekről van szó, hanem gyorsuló  rendszerekről. Hasonlóan rossz példák az órák, melyek a Föld különböző  magasságaiban eltérő időt mérnek. Egyelőre nem térek ki az általános  relativitáselméletre, jelen cikkben csak a speciális relativitáselméletre hivatkozom.

______________________________