kedd, 14 április 2015 14:39

Az idő újjászületése

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Röpke gondolatok Lee Smolin könyvét olvasva

„Hogy a lényegre térjek: ma már nem hiszem azt, hogy az idő nem valóságos. Valójában épp az ellentétes nézőpontot képviselem: nemcsak hogy valóságos az idő, de semmi más, amit tudunk vagy tapasztalunk, nem visz közelebb a természet lényegéhez, mint az idő valóságossága.”
(Lee Smolin)

1. A matematikai objektumok – alkotás vs. felfedezés

Az ideák világának valóságosságáról szóló vitában Smolin úgy foglal állást, hogy „A matematikai objektumok tisztán gondolati képződmények. Nem felfedezzük a parabolákat a világban, hanem kitaláljuk őket.” Nem osztom a véleményét1, hiszen a fenti állítás általánosítva azt jelenti, hogy az információt mi alkotjuk, és nem kiolvassuk a környezetünkből. Természetesen sok információhoz a meglévő információink variálásával, új információ kitalálásával jutunk, de az információszerzés alapja a tapasztalat. Egy nagyon primitív példával; ha három almát látunk egy tálkán, akkor a három alma „háromsága” egy matematikai objektum, puszta információ, de azt, amit a „három”, és általában egy szám takar, azt mi fedeztük fel valamikor, és semmiképp nem a találmányunk.

 

2. A matematikai objektumok és az időtlenség

A matematikai objektumok „időtlensége” alatt több dolgot érthetünk. Smolin abban az értelemben használja ezt, hogy a matematika tárgyainak létezése nem függ az időtől, azaz igazságuk, fennállásuk időtlen. Ez egy igen régi, Platón nevéhez kötődő gondolat, mely szerint az ideák világa – és ebbe bele tartoznak a matematikai objektumok is – létező világ és időtlen. A probléma csak az, hogy sokakhoz hasonlóan Smolin is úgy képzeli, hogy ezek „nem a mi világunkban, hanem egy másik világban, egy idő nélküli világban léteznek”. Ezzel én nem értek egyet, mert szerintem az ideák világa – vagy nevezzük másképp – az információk világa szerves része a mi világunknak. Így a matematikai objektumok, mint információk időtlenségéből és a világunkban való „benne lévőségéből” következik, hogy világunknak van időtlen része.2

2. Okság és időtlenség

„A newtoni paradigma azt teszi, hogy helyettesíti az oksági folyamatokat – vagyis azokat a folyamatokat, amelyek időben zajlanak le – logikai következtetésekkel, amelyek időtlenek.”3 Az előző pontban említettem, hogy a matematikai objektumok időtlensége többértelmű, és ezek közül az egyik a létezésük függetlensége az időtől. Az időtlenség másik értelmére a logikai következtetések determinizmusa világít rá. Korábbi cikkemben4 írtam már arról, hogy a bonyolult rendszerek működésében nem csak külső okok meghatározóak, de belső „célirányos” tevékenység is. Mondhatjuk azt, hogy ezek a rendszerek a múltból eredő okokon kívül egy jövőkép által is meghatározottak. Nos, ez az, ami hiányzik a fizikából – hiszen jellemzően az ember, és az élőlények sajátja – és hiányzik a matematikából is, ahol a logikai következtetések mindig a sorrendben megelőzőekből; az előzményekből – mondhatjuk azt, hogy időrendben korábbiakból – erednek.

(Folytatása következik)

____________________________________


1 Erről már többször írtam, például a „Gondolatok az intuícióról” című kis írásomban.

2 Természetesen a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Egy keveset írtam már az információ tulajdonságairól „A változásokról és az evolúcióról” című írásomban az 5., 6., 7. oldalon.

3 Lee Smolin, Az idő újjászületése

4 Lásd: „Okozatiság és célkövetés”

Megjelent: 1026 alkalommal Utoljára frissítve: szombat, 06 augusztus 2016 14:30
Tovább a kategóriában: Infó-tér »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned