További röpke gondolatok Lee Smolin könyvét olvasva

1. Az univerzum és az idő

„Néhány kollégám azt javasolja, hogy az idő legyen része az univerzum közelítő leírásának – egy olyan leírásnak, amely hasznos nagy léptékek esetén, de eltűnik, ha túl közelről nézzük. A hő hasonló ehhez: a makroszkopikus testeknek van hője, de az egyedi részecskéknek nincs, mivel egy test hője az alkotó atomok átlagos energiája.”¹ Ez a gondolat érdekes, de vitatkozom vele. Mire is gondolhatunk itt? Az univerzum leírására alkalmas idő nem megfordítható, határozott iránnyal rendelkezik, ezzel szemben a kicsiny léptékben megfigyelt rendszerek leírásánál használt idő megfordítható. A hőtani hasonlat annyiban jogos, hogy a makroszkopikus testek hőtanában – az entrópia fogalmával leírt –változásoknak határozott irányuk van, míg az alkotó atomok változásának – mozgásának – ideje megfordítható. Ebben az értelemben elfogadhatónak látszik a fenti gondolat, de engem zavar az időnek ez a léptéktől való függősége. Szerintem a lépték-viszony látszólagos, mögötte a bonyolultságtól való függőség húzódik meg. Minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább szükséges a leírásában az idő-paraméter. És az univerzum komplexitása nem kérdéses.

1. A külső megfigyelőről

Mind a mikrokozmosz, mind a makrokozmosz vizsgálatakor kellemetlenséget okoz a fizikának, hogy a megfigyelő a megfigyelés aktusa közben befolyásolhatja az eredményeket. Ezt a problémát általában úgy oldják meg, hogy igyekeznek a megfigyelő hatásának csökkentésére, majd nem létezőként kezelik. Helyesebb lenne szerintem a megfigyelő hatását mindig számba venni, hiszen nem is lenne megfigyelhető az a rendszer, melynek nem része valami módon a megfigyelője. A megfigyelő hatásának mindenkori figyelembe vételével elkerülhetnénk azt a hibát, hogy túl korán nyilvánítjuk elhanyagolhatónak a hatást. Még egy hasznos következménye lenne ennek; nem hinnénk a „külső megfigyelőben”, ami fából vaskarika, nem létezik. Gondoljunk bele; egyrészt ha lenne abszolút zárt rendszer, arról csak belülről lehetne információt szerezni, másrészt egy nyílt rendszer az energetikai és információs kapcsolataival közös rendszert alkot a környezetével, így a megfigyelővel is, és e közös rendszeren belül zajlik a megfigyelés aktusa.

(Folytatása következik)

_____________________________________

 Lee Smolin, Az idő újjászületése, Akkord Kiadó, 2014., 116. oldal.