Régóta érdekel a pénz információvá válásának a folyamata. Ha végig tekintünk a pénz történetén, akkor egy lassú dematerializálódást látunk. Korunkban a pénz jobbára már csak tiszta információként van jelen: számlapénzként a bankban, az interneten számadatokként mozgatható, átutalható, vásárláskor bankkártyáról számadatból váltható anyagi termékre.
Ebben a folyamatban, pontosabban a pénz információként való megjelenésében látom a jelenlegi gazdasági krízis okát. Az információ egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy másolható: megmarad az eredeti helyén, és az új helyén is megjelenik (legalábbis makro-szinten). Így az anyagi létezőktől eltérően folyamatosan keletkezik, a forrás-egyenlete nem egyenlő nullával. Láttam arra példát, hogy egy bank működésének matematikai modelljében a pénz forrásegyenletét helytelenül nullával tették egyenlővé. (Erről tettem említést „A változásokról és az evolúcióról” szóló írásom 6. oldalán a 18. lábjegyzetben. ) Természetesen a gazdasági szakemberek régóta tudják, hogy a pénz folyamatosan keletkezik manapság; amikor egy bank vagy egy áruház hitelkártyát bocsát ki, de leginkább a pénzpiacok derivatív műveletei során folyamatosan új, elkölthető pénzt dobnak a piacra. Már rég nem állami privilégium a pénzkibocsátás. Ebből az következik, hogy szabályozatlanul nagy mennyiségű pénz van jelen a piacon, és ez a mennyiség nem feleltethető meg az érte kapható áruk mennyiségének. Információként való megjelenése mellett a pénz ugyanakkor anyagi termékek „egyenértékese” is, de az anyagi termékek viselkedése nem az információra vonatkozó törvények alapján írható le. Az anyagi termék, és egyenértékesének, a pénznek ez az eltérő mennyisége és másfajta viselkedése okozhatja a gazdasági kríziseket. A gazdasági szakembereknek az információelmélet szemszögéből is meg kellene nézniük a pénzügyi folyamatokat, mert a pénz mozgását ma már az információra vonatkozó törvényszerűségek írják le. Így a folyamatok szabályozhatóságának a titkát is az információelmélet eszközeivel lehetne felderíteni.