Röpke gondolatok Stephen Hawking ismét meglepett egy, a National Geographic csatorna egyik ismeretterjesztő filmjében közölt véleményével. Nem igazán értem, miképp követhet el ilyen logikai hibát egy olyan gondolkodó, mint Hawking. A hiba hatását súlyosbítja, hogy egy ismeretterjesztő filmben közvetít téves nézetet. Nem gondolom, hogy mentségéül szolgálna, hogy tudományos körökben elterjedt nézetről van szó. Hawking a fénysebesség körüli sebesség elérése kapcsán arról beszélt, hogy akár a halhatatlanság megoldása is lehetne, ha el tudnánk érni a fénysebességet, vagy legalábbis meg tudnánk közelíteni azt. Ebben a gondolatmenetben van egy igen nagy csúsztatás, ugyanis a speciális relativitáselmélet szerint a hozzánk képest fénysebesség közeli sebességgel mozgó inerciarendszerekben nem csak az idő lassul le, de ezzel egyidejűleg a mozgás irányában összelapul a rendszer. Így nem lehetnénk…

Röpke gondolatok Egy fizikai előadás végén az előadó bemutatta az Univerzum fejlődésében jelenleg sejtett gyorsuló, illetve lassuló tágulások láncolatát. Ezek szerint az Univerzum evolúciója nem írható le olyan egyszerűen, mint ahogy az ősrobbanással kapcsolatos elméletek kezdetben leírták. Az egymást követő exponenciális és logaritmikus tágulási szakaszok nagyon emlékeztetnek a mennyiségi, és minőségi változások egymásutánjára. Felmerül a kérdés, hogyha az Univerzum tekintetében is evolúciós folyamat zajlik, akkor az Univerzum miből „táplálkozik”? A változásokról szóló anyagomban felhozott esetekben a változás oka minden esetben az, hogy a rendszerek nyílt rendszerek, és „kívülről” táplálkoznak. A táplálkozási szakaszban belső feszültségek keletkeznek a rendszerben, amely végül egy gyors átrendezést eredményez a rendszerben. Ismereteink szerint vannak „önemésztő” folyamatok is, de azok is külső táplálkozáson alapulnak, csak a rendszer…

Gondolatok egy könyv olvasása közben Csányi Vilmos az alábbiak szerint határozta meg a rendszert az „Evolúciós rendszerek” című könyvében: „Rendszernek tekintünk egy entitást, ha benne alentitások – a továbbiakban komponensek – találhatók, és megadható a komponensek egy véges összessége, továbbá ha a komponensek között kölcsönhatások mutathatók ki, és e kölcsönhatások összessége alapján a rendszer más entitásoktól, vagyis a környezetétől elhatárolható. A rendszer és a komponens ekképpen egymást meghatározó viszonyba kerül. A komponens (az individuum) a kölcsönhatásai által határozódik meg, nem pedig eleve adott. A komponens individuális léte csak a rendszer által lesz lehetséges, noha a rendszer maga a komponensek összességének kölcsönhatásai révén jön létre.”1 Tetszik a meghatározás, bár ennél bonyolultabb a dolog szerintem. Ez már a rendszer „viselkedésének” megemlítéséből látszik.…