A nyelvi megtévesztés nem csak arra épít, hogy nehezen ellenőrizhető a közölt információ, de az érzelmi ráhatás5 alkalmazásával is elterelhető a figyelem az igazságtól. A hamisságnak ezt a fajtáját csak úgy leplezhetjük le, ha fokozott gyanakvással fogadjuk azt az információt, amelyre ösztönösen érzelmileg is reagálunk.
A legjobb, és legáltalánosabb védekezés a megtévesztések ellen az, ha soha sem hagyjuk abba a tanulást, ha sok forrást használunk az információszerzésre, és ha igyekszünk „csak tiszta forrásból” meríteni. És nem utolsó sorban megfogadni Karl Popper tanácsát a mindenkori kritikus hozzáállásra vonatkozóan, bármilyen megszerzett információ esetében.
„Az igazság eszméje a leírásra és az információra vonatkozik, de csak a vita és a kritika jelenlétében alakul ki. Ez azért van így, mert egy elméletről kijelenteni azt, hogy igaz vagy hamis, egy kritikai ítéleten való átjutást jelent.
...
A tudomány a jón iskolában alakult ki, körülbelül Thalész idejében - valamikor i. e. 500 körül, és ez az érvelő vagy kritikai funkció azóta mérhetetlenül fontossá vált. Azóta az objektív tudás tudományos tudássá vált.”6
Távolabbra tekintve felmerül a kérdés a nyelv hanyatlásával kapcsolatban, hogy mi jön a nyelv után? George Steiner szerint a csend következik:
"Nem távoli perspektíva ez «Ki tudja - úgymond R.P.Blackmur -, hogy nem olyan korszak lesz-e a következő, amely egyáltalán nem szavakban fejezi ki magát ... mert a következő korszaknak nem lehet irodalmi műveltsége semmiféle olyan értelemben, ahogyan mi értjük, vagy az elmúlt háromezer év értette.»
...
«Csend által elpusztulni»: az a civilizáció, amelyről Apolló elfordítja a tekintetét, nem él már soká."7
Én nem vagyok ennyiire pesszimista. A nyelv hanyatlása nem jelenti az ember végromlását. A verbalitás után valami bonyolultabb, a valóság leírására és kommunikálására alkalmasabb eszközre fog az emberiség lelni. A matematika lesz ez? Talán. A gondolat? Amiről alig tudunk valamit? Nem tudom, de jó lenne megérteni a folyamatot, és megsejteni a jövőt.
___________________________________________________
1 A mottó George Steiner híres esszéjének címe: „Egyre távolabb a szótól”.
2 Az esszé 1961-ben jelent meg. Az általam elérhető források szerint az esszét egy 1960-ban hallható, azonos című két rádióbeszélgetés előzte meg.
3 George Steiner, Egyre távolabb a szótól. Ez az idézet már szerepelt egy korábbi kis írásomban is: http://www.infinitemath.hu/index.php/archivum/item/45-a-matematik%C3%A1r%C3%B3l-azoknak-akik-nem-%C3%A9rtik-vagy-nem-szeretik.html
4„Nem is volt olyan régen az a kor, amikor ha valaki ellentmondott egy tényszerű információval kapcsolatban, az egyben azt is jelentette, hogy a másikat hazugnak tekintette, ami felért a párbajra való kihívással. És az ellentmondó információk kezelésének legkorábbi módja az volt, döntsenek a felek harccal egymás között. Ez magyarázza azt, hogy miért tartott olyan sokáig, amíg egy adott információ tényszerű vagy objektív igazsága világosan elkülönült az informáns szubjektív megbízhatóságától.” (Karl Popper, Test és elme)
5„… történetek meghallgatásakor - vagy még inkább a darabként való megtekintésükkor - igen erős lehet az érzelmi bevonódás, ami bizonyos fajta elfogadásra ösztönöz, még akkor is, ha teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a történet pusztán csak történet. A reklám, a korábban tárgyalt kommunikatív fertőzéssel együtt szinte teljesen ezen a kommunikációs hatáson alapul.” (Karl Popper, Test és elme)
6 Karl Popper, Test és elme. „Boldolt” kiemelés tőlem.
7 George Steiner, Egyre távolabb a szótól
