Tehát a vallási ökumenizmus azt jelentheti, hogy minden fontosabb vallás tanításának – állításhalmazának – van egy közös része, vagy van az emberiségtől független transzcendencia, aminek megtapasztalása csak kevéssé önthető szavakba, és ezért leírása kultúránként, civilizációként változik. Kolakowski – és az én véleményem is ez – azt állítja, hogy közös tapasztalat hiányában az első variáció nem valószínű, a második variáció valószínűsége már sokkal nagyobb. De „a szakadék a tényleges élmény és szimbolikus formáink között – bármennyire is gazdag és elterjedt legyen is e szimbolika – áthidalhatatlan marad.”⁴

Kolakowski szerint a filozófia csak nyelvi kifejezésformát ölthet, így „nem hagyatkozhat – legalábbis úgy tűnik – valamiféle kifejezhetetlen tapasztalatra…”⁵

Tehát a vallásos hit – maga a hit szó is erre utal – elismeri, hogy az emberi nyelv alkalmatlan bizonyos tapasztalatok kifejezésére. „A filozófia azonban nem pusztán az igazságra, hanem a szó szerinti igazságra tart igényt…”⁶, arra az objektív igazságra, amelynek aktuális léte mellett sincs kritériuma Alfred Tarski és Karl Popper megfogalmazása szerint. Ebből már következik az, hogy az igazság ugyan megközelíthető nyelvi és logikai eszközökkel, de sosem érhető el. Ezzel el is jutottunk a nyelv alkalmatlanságához⁷, és ahhoz a következtetéshez, hogy a filozófia céljai elérhetetlenek, ha csak a nyelvre és a logikára hagyatkozik.

______________________________

¹ Kolakowski „Metafizikai horror”, Osiris-Századvég Kiadó, Budapest 1994, 130.old.

² Id. mű 130.old.

³ Id. mű 130.old.

⁴ Id. mű 131.old.

⁵ Id. mű 131.old.

⁶ Id. mű 132.old.

⁷ Erről már többször írtam, például: Gondolatok a „beszélő állatról”, Nem-verbális kommunikáció, megérzés, intuíció