Ha két lehetőség között választhatunk, akkor kétféleképpen járhatunk el: vagy igent mondunk az egyik lehetőségre, vagy határozott nemet. Ez utóbbi esetben azt választjuk, amire nem mondtunk sem igent, sem nemet. Több választási lehetőség esetén az eljárás hasonló: vagy egy igennel azonnal kiválasztunk egy lehetőséget, vagy nemek sorozatával jutunk egy olyan választáshoz, amikor már csak két lehetőség közül választhatunk.

A nemmel, vagy nemek sorozatával történő választás megfelel Tarski, és az ő nyomán Karl Popper módszerének: megállapításuk szerint az igazságnak nincs kritériuma, csak a hamisságnak, ezért az igazság megközelítése a hamisságok kizárásával történik. Karl Popper ezt az „igazság kritikus keresésének” nevezi. Nagyon fontos azt tudni, hogy miközben az igazságnak nincs kritériuma, ez nem jelenti a létének tagadását.

A tudományos elméletek közötti választás is a hamis, vagy semmitmondó elméletek kizárásával történik. A fentiek miatt tartja fontosabb kritériumnak Karl Popper egy tudományos elmélet cáfolhatóságát – falszifikálhatóságát – a bizonyíthatóságával szemben.

Általában az „igennel” történő választások csalódáshoz vezetnek, mert nagyon kicsi, gyakorlatilag nulla a valószínűsége annak, hogy az igazit választjuk. A „nemmel” történő, kizárásos alapon működő választás pedig nem okoz csalódást, hiszen a választásunk módjában benne volt annak a feltételezése, hogy nem az igazit választottuk, csak az igazihoz közelebb állót. Lehet ezek után lelkesedni valamiért? – kérdezhetné valaki. Nagyon lehangoló lenne, ha erre a kérdésre a NEM lenne a jó válasz. Nem csak azért válaszolok erre a kérdésre IGEN-nel, hogy ne legyen nyomasztó a válaszom, hanem azért, mert saját tapasztalatom is az, hogy vannak célok, vannak dolgok, amiért jó kiállni, jó lelkesülni. Igaz, hogy ezek a célok vagy nagyon távoliak, vagy nagyon elvontak. Nem könnyű megtalálni őket, de érdemes.