A hazugság működése általában, és speciálisan a közéletben és a magánéletben
Írtam már néhány sort erről a témáról „Röpke gondolatok a hazugságról” címmel. A közéletünk fonákságait látva, és kedvenc témám, az információelméleten gondolkodva szeretném egy kicsit részletesebben is összefoglalni a jelenlegi tudásomat a hazugságról.
Dávid Gyula fizikus 2009-es előadás-sorozatában egy helyütt beszélt arról, hogy a mozgás folytonosságának feltételezése genetikailag rögzült az embernél, ez az úgynevezett emlős-agy öröksége. Nos, a megtévesztés képessége még ősibb örökségünk: amint kialakult az élőlényeknél az, hogy egymást tekintik tápláléknak, azaz amióta létezik vadász és zsákmány1, azóta alakult ki a megtévesztés képessége mind a vadásznál, mind a zsákmánynál.
__________________________________________
1 Sokkal általánosabban használom a vadász és zsákmány kifejezéseket, mint általában szoktuk. Nem csak az állatokra gondolok vadászként, vagy zsákmányként, hanem minden élőlényt megkülönböztetek aszerint, hogy más élőlényt tekint-e tápláléknak, vagy ő maga szolgál táplálékul másoknak. Természetesen sok olyan élőlény van, amely mindkét „szerepet eljátssza”, azaz vadász, de zsákmány is egyben.
A cikk teljes szövege PDF fájlban itt található. A jelenlegi szöveg 2013. április 19-én javított verzió.
