(Recenzió)
Érdekes könyvet1 adott ki a Typotex Kiadó; Székelyné Csuka Olga filozófiai esszéit magyarul és angolul egy kötetben. A könyvhöz Vajda Mihály írt előszót, és a szerző férje, Székely Zoltán írta a fülszöveget. Ez utóbbi két írást eléggé furcsának találtam, mert mindkettőben volt olyan fordulat, amely egy átlagolvasót elriasztana a könyvtől. Vajda Mihály kétértelműen – és jóllehet, idézőjelben – „tudománytalannak”, de igaznak minősítette az esszéket. Székely Zoltán pedig skizofréniára tett homályos utalást.
Most csak az első esszével kapcsolatos egy-két gondolatomat vázolom. A könyv címét is ez az esszé ihlette: „Descartes filozófiájának újragondolása (Polémia Heideggerrel)”. Már az is érdekes számomra, hogy Descartes híres „gondolkodom, tehát vagyok” megállapítása kezdetben más formákat öltött: „kételkedem, tehát vagyok”, „meggyőztem magam, tehát vagyok”, „megtévesztettek engem, tehát vagyok”. „A szabadságról és a szabad akaratról” című cikkemben megfogalmaztam, hogy szabadságunk megnyilvánulása a gondolataink alapján meghozott döntés, választás a jövőbeli cselekedeteink alternatívái között. Ez a gondolatfűzés Descartes azon gondolatával rokon, hogy „meggyőztem magam, tehát vagyok”. Másrészt a „Hit és kételkedés” című kis írásomban több oldalról is megvilágítottam, hogy a kétely mennyire szerves része tudásunknak és hitrendszerünknek, így szellemi önnön magunknak. Ez a gondolatmenet Descartes másik megfogalmazásának felel meg: „kételkedem, tehát vagyok”.
Székelyné Csuka Olga következő gondolatsorával szeretnék vitatkozni:
«Mivel a kételkedés az akarat megnyilvánulása, a következőt kapjuk: a "gondolkodom, tehát vagyok" eredeti formájában ,,kételkedem, tehát vagyok" tényleges jelentése "akarok, tehát vagyok".»2
A szavak, fogalmak pontatlansága miatt zavarba ejtő a fenti okoskodás. Érthetőbbé válik, ha tovább olvassuk a könyvet:
„Fontos hozzáfűznünk, hogy Descartes-nál az értelem és az akarat között szoros összefonódás van. Minél nagyobb az értelmi megragadás bizonyosságfoka, annál valószínűbb, hogy az akarat megerősíti (megítéli, követi). A teoretikus ítélet nem más, mint az akarat csatlakozása ahhoz, ami igaz.”3
Ezek is definiálatlan fogalmakkal teli mondatok, de már követhető a fejtegetés, és érthető a korábbi idézet is. A probléma az, hogy az úgynevezett „értelmi megragadás bizonyosságfokát” – olvasatomban a bennünk lévő valóság-kép valószínűségét – is mi magunk ítéljük meg, és mennél valószínűbbnek ítéljük meg ezt a valóság-képet, annál nagyobb bizonyossággal támaszkodunk rá, és az akaratunkat, azaz szellemi mozgatóerőnket ennek megfelelően irányítjuk. Így véleményem szerint, az akarat, mint vágy, és szándék szellemi léte ellenére sokkal inkább egyfajta – a fizikai erővel rokon – erő4, mintsem intellektuális aktus. Az akaratot megelőzi egy választás; első lépésként a fent említett valóságképek valószínűségi megítélése, majd a legvalószínűbb kiválasztása. Ez a folyamat a belső szabadság megnyílvánulása. Ez az, ami az individuumot azzá teszi, aki vagy ami. Így sokkal inkább mondhatnám azt a „gondolkodom, tehát vagyok” lényegi elemének azt, hogy „döntést hozok, tehát vagyok”, mint az „akarok, tehát vagyok”. És ez közelebb is áll Descartes egyik korábbi megfogalmazásához, mégpedig ahhoz, hogy „meggyőztem magam, tehát vagyok”.
Valójában nincs semmi baj Descartes végső megfogalmazásával, hiszen ez a lényeget jelenti: az emberi lét lényegi megnyilvánulása egy belső információfeldolgozási folyamat, az úgynevezett gondolkodás következménye. Ugyanakkor általános értelemben vett információfeldolgozás, sőt választásnak nevezhető, csak a belső folyamatoktól meghatározott aktus minden egyedi létező sajátja. Ez a sajátosság tesz minden létezőt egyedivé, hiszen csak belülről determinált tulajdonság.5 Így ha Descartes híressé vált gondolatát le akarnánk cserélni, akkor én arra a megfogalmazásra szavazok; hogy "döntést hozok, tehát vagyok".
Szívesen fűznék véleményt a könyv többi gondolatához is, de ízelítőül elég ennyi. Élvezettel olvastam az egész könyvet. Sok ötletadó gondolatot találtam benne. Természetesen gyakran nem értettem egyet a szerzővel, de ez nem minősíti az írást. Épp ellenkezőleg; nagyon szeretem összevetni a saját gondolataimat másokéval, és örülök, ha az összehasonlítás eltéréseket mutat. Ilyen eltérésekből lehet sokat tanulni. Jelen könyvvel kapcsolatos eltérő véleményem általában abból fakadt, hogy a szerző – a filozófusok majd mindegyikéhez hasonlóan – nagy valószínűséggel nem ért a matematikához, és a természettudományokhoz. Sokkal átláthatóbb, érthetőbb a világ a matematikai összefüggések, és ezek felhasználhatóságának ismeretében. Ezt tudva és tapasztalva meglepő számomra, hogy még mindig lehet új és helytálló gondolatokra jutni a verbális nyelv szerkezetének szekvenciális kötöttségében vergődve.
________________________________________________________________________________________
1 http://www.typotex.hu/konyv/szekelyne_csuka_olga_akarok_tehat_vagyok
2 Id. mű 17. oldal
3 Id. mű 17-18. oldal
4 Akaraterő!
5 Ezeket a gondolatokat sokkal részletesebben fejtettem ki a „Szabadságról és szabad akaratról” című cikkemben.
Megjegyzés
Cikkem megjelenése után a könyv szerzője tájékoztatott arról, hogy tévedek a megítélését illetően, mert matematikus végzettségű. A tévedések nagyon árulkodóak és tanulságosak, ahogy ez a melléfogásom is.
