2011

2011 (6)

Ha két lehetőség között választhatunk, akkor kétféleképpen járhatunk el: vagy igent mondunk az egyik lehetőségre, vagy határozott nemet. Ez utóbbi esetben azt választjuk, amire nem mondtunk sem igent, sem nemet. Több választási lehetőség esetén az eljárás hasonló: vagy egy igennel azonnal kiválasztunk egy lehetőséget, vagy nemek sorozatával jutunk egy olyan választáshoz, amikor már csak két lehetőség közül választhatunk. A nemmel, vagy nemek sorozatával történő választás megfelel Tarski, és az ő nyomán Karl Popper módszerének: megállapításuk szerint az igazságnak nincs kritériuma, csak a hamisságnak, ezért az igazság megközelítése a hamisságok kizárásával történik. Karl Popper ezt az „igazság kritikus keresésének” nevezi. Nagyon fontos azt tudni, hogy miközben az igazságnak nincs kritériuma, ez nem jelenti a létének tagadását. A tudományos elméletek közötti választás…
2011. november 14., hétfő 17:37

Röpke gondolatok a hazugságról

Írta:
  A tízparancsolatban is szerepel a hazugság tiltása, de érdekes és lényeges korlátozással: „ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot". Ebben a parancsban két érdekesség van: •   Nem általánosan tiltja a hazugságot. Sokkal egyszerűbb lett volna azt parancsolni, hogy ne hazudj. Nyilván fontos a bonyolultabb fogalmazás oka és célja. •   A hazugságot valaki ellen tiltja. Leszek Kolakowski - kedvenc filozófusom - arról ír a hazugság kapcsán, hogy különbözőképpen ítéljük meg az állatvilágban tapasztalható megtévesztéseket. Ha a mimikri az állat életét védi, azt pozitívan értékeljük, ellenben nem tetszik, ha a megtévesztés célja a zsákmányszerzés. Ez összhangban van a fenti bibliai paranccsal, azaz etikai érzékünk a mimikri-típusú megtévesztésben is a mások ellen irányulót helyteleníti, a védekezőt elismeréssel illeti a közvélemény.
2011. november 08., kedd 14:35

Gondolatok az intuícióról

Írta:
Ismét beleolvastam Hadamard[1] csodálatos könyvébe, ami címe szerint a matematikusok elméjéről, alcímében a matematikai találmányok pszichológiájáról szól, viszont a témája a jó öreg intuíció. Akármilyen öreg fogalom is az intuíció, ismeretlen, és ezért titokzatos. Pedig mindennapi tapasztalatunk van róla. Nemcsak a matematikusok, művészek, tudósok „használják”, de minden ember nap, mint nap él vele, csak nincs tudatában. Hétköznapiságát leleplezi az a magyar mondás is, hogy „aludjunk rá egyet”, vagy másképpen szólva: „a reggel bölcsebb az esténél”. Ezek a mondások tulajdonképpen azt tanácsolják, hogy nehéz döntéseknél ne csak az eszünkre, de a megérzéseinkre is hallgassunk. Ősi tapasztalat tehát, hogy az intuíció egy kis „probléma pihentetés” után jelenik meg, amit Hadamard inkubációnak nevez. Nekem most egy másik hasonlat jutott eszembe az intuícióról. Az…
2011. november 06., vasárnap 22:45

A jóról és a rosszról

Írta:
A rosszat Karl Jaspers „saját véleménynek” nevezett abszolút önzéssel azonosítja, a mások érdekeit semmibe vevő viselkedéssel írja le. Ezzel lényegében egyet értek. És ebből már az is következik, hogy a gonoszság öngól: a környezet – a társadalom – bünteti az abszolút önzést, mert veszélyezteti a tagjait, és ezzel magát a társadalmat[1]. Így ez a megközelítés egyben a saját véleményben fellelhető tudatlansághoz, hibás múlt- és jövőképhez köti a rosszat. Ez magyarán azt jelenti, hogy a gonosz hibásan értelmezett okokból kiindulva követi el rosszaságait, és nincs tudatában tettének jövőbeli következményeivel. A jóságot definiálhatnám a rossz ellentéteként, tehát abszolút önzetlenségként. Szeretem az empátia-képességgel magyarázni a jót. Az, aki igen nagy empátiával, a mások érzéseinek átélő-képességével rendelkezik, az tudatosan soha nem fog másoknak ártani,…
2011. október 20., csütörtök 21:41

Aktuális, és potenciális létezés

Írta:
Ha a létezőt úgy definiálom, hogy létezik az, aminek „hatása van”, akkor a potenciálisan létező is létező. A jelenbeli – a tér különböző pontján lévő – aktuálisan létezők nincsenek a jelenben hatással egymásra, hiszen bármely általunk ismert hatás véges sebességgel terjed, azaz időre van szükség, amíg egy hatás eljut a tér egyik pontjából a másikba. Érdekes tehát, hogy csak potenciálisan létező – azaz múltbeli, jövőbeli1 – eseményeknek van hatása a jelenben. A múlt, mint potenciális létező hatása jól magyarázható az okozatisággal, de a jövő általi meghatározottság nem ennyire világos, sőt paradoxul hangzik. A jövő képe, azaz egy előrevetített okozatiság az, ami befolyásolja itt és most az eseményeket. Ez tulajdonképpen a múltra is igaz. Tehát a múlt emléke, emlékképe, és a…
2011. október 19., szerda 08:38

Tudás és hit

Írta:
Sokak számára a hit fogalma a valláshoz, a gyermeki és a mitológiai képzeletvilághoz kapcsolódik szorosan. A hitnek ez az értelme azonban egy sokkal tágabb fogalom speciális esete. Én elsősorban a hit-fogalom általános értelmezésével szeretnék foglalkozni. Mindenki számára ismert, hogy vannak dolgok, amit nagy valószínűséggel - pongyolán fogalmazva biztosan - tudunk, és vannak olyanok amelyekben hiszünk ugyan, de az információnk róla olyan szegényes, hogy ezt tudásnak semmiképpen nem nevezhetjük. A tudás és a hit tehát nem ellentétes fogalmak, éppen ellenkezőleg, mindkettő az információinkat minősíti, az egyik felértékeli, a másik óvatosan még kevésnek minősíti. A filozófia problémáit is a matematika eszközeivel próbálom megközelíteni. Így a hit-tudás fogalompárost is matematikai hasonlattal közelítem meg. A tudást pontszerűnek képzelem az információ-mezőben, a hitet vektornak. Minél…