Ha két lehetőség között választhatunk, akkor kétféleképpen járhatunk el: vagy igent mondunk az egyik lehetőségre, vagy határozott nemet. Ez utóbbi esetben azt választjuk, amire nem mondtunk sem igent, sem nemet. Több választási lehetőség esetén az eljárás hasonló: vagy egy igennel azonnal kiválasztunk egy lehetőséget, vagy nemek sorozatával jutunk egy olyan választáshoz, amikor már csak két lehetőség közül választhatunk. A nemmel, vagy nemek sorozatával történő választás megfelel Tarski, és az ő nyomán Karl Popper módszerének: megállapításuk szerint az igazságnak nincs kritériuma, csak a hamisságnak, ezért az igazság megközelítése a hamisságok kizárásával történik. Karl Popper ezt az „igazság kritikus keresésének” nevezi. Nagyon fontos azt tudni, hogy miközben az igazságnak nincs kritériuma, ez nem jelenti a létének tagadását. A tudományos elméletek közötti választás…

  A tízparancsolatban is szerepel a hazugság tiltása, de érdekes és lényeges korlátozással: „ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot". Ebben a parancsban két érdekesség van: •   Nem általánosan tiltja a hazugságot. Sokkal egyszerűbb lett volna azt parancsolni, hogy ne hazudj. Nyilván fontos a bonyolultabb fogalmazás oka és célja. •   A hazugságot valaki ellen tiltja. Leszek Kolakowski - kedvenc filozófusom - arról ír a hazugság kapcsán, hogy különbözőképpen ítéljük meg az állatvilágban tapasztalható megtévesztéseket. Ha a mimikri az állat életét védi, azt pozitívan értékeljük, ellenben nem tetszik, ha a megtévesztés célja a zsákmányszerzés. Ez összhangban van a fenti bibliai paranccsal, azaz etikai érzékünk a mimikri-típusú megtévesztésben is a mások ellen irányulót helyteleníti, a védekezőt elismeréssel illeti a közvélemény.

Ismét beleolvastam Hadamard[1] csodálatos könyvébe, ami címe szerint a matematikusok elméjéről, alcímében a matematikai találmányok pszichológiájáról szól, viszont a témája a jó öreg intuíció. Akármilyen öreg fogalom is az intuíció, ismeretlen, és ezért titokzatos. Pedig mindennapi tapasztalatunk van róla. Nemcsak a matematikusok, művészek, tudósok „használják”, de minden ember nap, mint nap él vele, csak nincs tudatában. Hétköznapiságát leleplezi az a magyar mondás is, hogy „aludjunk rá egyet”, vagy másképpen szólva: „a reggel bölcsebb az esténél”. Ezek a mondások tulajdonképpen azt tanácsolják, hogy nehéz döntéseknél ne csak az eszünkre, de a megérzéseinkre is hallgassunk. Ősi tapasztalat tehát, hogy az intuíció egy kis „probléma pihentetés” után jelenik meg, amit Hadamard inkubációnak nevez. Nekem most egy másik hasonlat jutott eszembe az intuícióról. Az…

A rosszat Karl Jaspers „saját véleménynek” nevezett abszolút önzéssel azonosítja, a mások érdekeit semmibe vevő viselkedéssel írja le. Ezzel lényegében egyet értek. És ebből már az is következik, hogy a gonoszság öngól: a környezet – a társadalom – bünteti az abszolút önzést, mert veszélyezteti a tagjait, és ezzel magát a társadalmat[1]. Így ez a megközelítés egyben a saját véleményben fellelhető tudatlansághoz, hibás múlt- és jövőképhez köti a rosszat. Ez magyarán azt jelenti, hogy a gonosz hibásan értelmezett okokból kiindulva követi el rosszaságait, és nincs tudatában tettének jövőbeli következményeivel. A jóságot definiálhatnám a rossz ellentéteként, tehát abszolút önzetlenségként. Szeretem az empátia-képességgel magyarázni a jót. Az, aki igen nagy empátiával, a mások érzéseinek átélő-képességével rendelkezik, az tudatosan soha nem fog másoknak ártani,…

Ha a létezőt úgy definiálom, hogy létezik az, aminek „hatása van”, akkor a potenciálisan létező is létező. A jelenbeli – a tér különböző pontján lévő – aktuálisan létezők nincsenek a jelenben hatással egymásra, hiszen bármely általunk ismert hatás véges sebességgel terjed, azaz időre van szükség, amíg egy hatás eljut a tér egyik pontjából a másikba. Érdekes tehát, hogy csak potenciálisan létező – azaz múltbeli, jövőbeli1 – eseményeknek van hatása a jelenben. A múlt, mint potenciális létező hatása jól magyarázható az okozatisággal, de a jövő általi meghatározottság nem ennyire világos, sőt paradoxul hangzik. A jövő képe, azaz egy előrevetített okozatiság az, ami befolyásolja itt és most az eseményeket. Ez tulajdonképpen a múltra is igaz. Tehát a múlt emléke, emlékképe, és a…

Sokak számára a hit fogalma a valláshoz, a gyermeki és a mitológiai képzeletvilághoz kapcsolódik szorosan. A hitnek ez az értelme azonban egy sokkal tágabb fogalom speciális esete. Én elsősorban a hit-fogalom általános értelmezésével szeretnék foglalkozni. Mindenki számára ismert, hogy vannak dolgok, amit nagy valószínűséggel - pongyolán fogalmazva biztosan - tudunk, és vannak olyanok amelyekben hiszünk ugyan, de az információnk róla olyan szegényes, hogy ezt tudásnak semmiképpen nem nevezhetjük. A tudás és a hit tehát nem ellentétes fogalmak, éppen ellenkezőleg, mindkettő az információinkat minősíti, az egyik felértékeli, a másik óvatosan még kevésnek minősíti. A filozófia problémáit is a matematika eszközeivel próbálom megközelíteni. Így a hit-tudás fogalompárost is matematikai hasonlattal közelítem meg. A tudást pontszerűnek képzelem az információ-mezőben, a hitet vektornak. Minél…