2014

2014 (5)

2014. november 01., szombat 17:05

A matematika filozófiái

Írta:
Gondolatok Alexander George és Daniel J. Velleman könyvét olvasva1 Nem recenziónak szánom ezt az írásomat, sokkal inkább azokból a gondolatokból említek meg néhányat, melyek a könyv olvasása közben vetődtek fel bennem. Könyvismertetést és kritikát azért sem írhatnék, mert a könyvet még jelenleg is olvasom. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a könyv nem filozófiatörténet, még csak filozófiakönyvnek sem nevezném, annyi matematikát és logikai feladatokat tartalmaz. Ezzel együtt jó áttekintést nyújt a XX. század legnagyobb filozófiai irányzatairól, melyek alapvetően valamely matematikai problémából származnak. A könyv bemutatja a filozófiai gondolatoknak ezeket a matematikai gyökereit, és a következő irányzatokat járja körbe: logicizmus, halmazelmélet, intuicionizmus, finitizmus és a nemteljességi tétel. Most pedig a teljesség igénye nélkül következzék néhány gondolat.
Utoljára frissítve: 2014. december 24., szerda 11:31
(Recenzió) Felemás érzések fogtak el Paul Johnson Szókratészről szóló könyvét olvasva. Egyrészt nagyon örülök, hogy az egyik legkedvesebb filozófusomról olvashattam, és a könyv alcímével teljes mértékben egyet értek, Szókratész időszerű ember manapság is. Hozzá teszem, az ő időszerűsége soha nem szűnt meg. Kezdve kortársaira, elsősorban Platónra kifejtett óriási hatásával, minden korban a példaképek között szerepelt. Nem csak a filozófusok, de minden értelmes ember számára mintát adott az erkölcsös, tiszta életre, a következetes, szabad gondolkodásra. Paul Johnson Szókratész iránt érzett elfogultsága elfogadható lenne számomra, ha nem ragadtatta volna magát csalhatatlan kijelentésekre a filozófussal, és korával kapcsolatban. „Szókratészt egyáltalán nem érdekelte…”1, „Nem kétséges, hogy első kérdései…”2, „Szókratész úgy gondolta...”3 az ilyen, és ehhez hasonló megfogalmazások megkérdőjelezhetőek, tudva, hogy Szókratész soha nem írt…
Utoljára frissítve: 2014. július 21., hétfő 21:30
Röpke gondolatok 1. A múlt tanulságai A múltból inkább azt kell megtanulni, hogy mit ne csináljunk, és nem azt, hogy mit tegyünk. Egy Kínáról szóló előadássorozaton jutott ez az eszembe, ahol sokat meséltek arról, hogy az ősi Kínában nagyon erős volt az ősök, és velük a hagyományok tisztelete. Ez végül a fejlődés ellen hatott, mert korlátozta, sőt megakadályozta az új elemek, módszerek érvényesülését. A múltban nem az az igazán lényeges, hogy mi működött jól, hanem az, hogy mi volt veszélyes. A változó környezet új cselekvést követelhet, ezért a múltban működő dolgok ma már nem biztos, hogy működőképesek, de a múltbeli veszélyek ma is azok lehetnek. Karl Popper érvelése általánosan is érvényes a verifikálással szemben a falszifikálás javára: a régóta működő…
Utoljára frissítve: 2014. április 21., hétfő 18:54
2014. február 23., vasárnap 17:08

Tökéletesség és jóság

Írta:
Gondolatok Kolakowski írásait olvasva Nem értek egyet Kolakowskival, amikor arra a következtetésre jut, hogy „...a feltételezés, miszerint a tökéletesség eleve implikálja a jóságot, önkényes...”1 Persze az érvelés előtt körül kellene írni, hogy milyen tökéletességről van szó. Ezt megteszi Kolakowski, amikor azt írja, hogy „Tökéletesnek lenni elsősorban annyit tesz, mint elérni a létezés adott létrájának legfelső fokát…”2 Ez a magyarázat azonban nem teljes, hiszen ekkor a létrára kérdezhetnénk rá. Milyen létrának a legfelső fokáról van szó? Erre a kérdésre szerintem nincs jó válasz, sőt bármilyen abszolutizálást helytelennek tartok, ennek okait írásom végén foglalom össze. Kolakowski ugyanakkor megállapítja, hogy „… az azonban egyáltalán nem magától értetődő, hogy a jó «fölötte» áll a rossznak…”3 A jóról és a rosszról szóló cikkemben már írtam…
Utoljára frissítve: 2014. július 04., péntek 18:34
2014. február 08., szombat 14:01

Vallási és filozófiai ökumenizmus

Írta:
Gondolatok Kolakowski írásait olvasva A „minden vallás egy” állítás két dolgot jelenthet Kolakowski szerint:1 - „… az azonosítható és kifejezhető fontosabb hitek valamiféle készletet alkotnak, miden vallás közös magját, amiben az összes hívő felismeri magát.”2 - „… minden vallás egyfajta kultúrafüggő kifejezése alapjában véve egyazon emberi tapasztalatnak”3