2016. január 11., hétfő 16:15

Thomas S. Kuhn és a tudományos forradalmak

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Levél BZ-nek

Kedves Z!

Ahogy olvasom, foglalkozol Kuhn paradigma-elméletével is. Ha látnád, hogy az én könyvem mennyire tele van firkálva megjegyzésekkel! (Mellesleg 1984-ben 44Ft volt ennek a könyvnek az ára. Hihetetlen! Ez 100-szoros árnövekedést jelent 30 év alatt!)

Bármennyire is nagyra tartom Thomas S. Kuhn könyvét a tudományos forradalmakról, azért nagyon sokban nem értek vele egyet, és tettem ezt már akkor is, amikor először olvastam. Talán érdekel, ezért összefoglalom az ellenérzéseimet vele kapcsolatban.

– Azt már szóban is említettem, hogy a paradigma-váltás fogalmával tulajdonképpen fölfedezte a spanyolviaszt, hiszen az nem más, mint a dialektikus materializmus mennyiség minőségbe csapásának törvényszerűsége és ennek alkalmazása a tudományok változására.
– Kritizálja Karl Poppert, aki a falszifikációs – azaz a cáfolhatósági – feltételt tartotta kulcsfontosságúnak egy tudományos elméletre vonatkozóan. Kuhn ezzel kapcsolatos kritikájából kitűnik, hogy nem érti a Popper által állítottak lényegét. A cáfolhatósági követelménynek (matematikai) logikai alapja van. Popper kezdetben nem szerette az igazság/hamisság fogalmakat azok igen homályos volta miatt, de később örömmel üdvözölte a zseniális matematikus-filozófus Alfred Tarski definícióját, miszerint "az igazság a tényeknek (vagy a valóságnak) való megfelelés". Popper átveszi Tarski igazság-elméletéből azt a következtetést is, hogy "az igazság létezik, de nincs kritériuma, a hamisságnak viszont van kritériuma”, azaz megkülönböztető jegye. Ezek alapján Popper így fogalmaz: „Az igazságot «szabályozó elvnek» nevezem, mert bár az igazságra nincs kritériumunk, a hamisságra számos kritériumunk van. A hamisságnak ezek a kritériumai nem mindig alkalmazhatók, de nagyon gyakran rájövünk, ha valami hamis. Ezért van az, hogy az igazság keresése kritikus keresés.” És ez a kritikus keresés épp azt jelenti, hogy minden tudományos elmélettel kapcsolatban az ellentmondásokat kell keresni. Ennek megfelelően egy elmélet csak egy cáfolási próbálkozás kudarcával erősödhet. Ez a megerősítés viszont nem jelenti az elmélet verifikálását, azaz igazolását. Szerintem Kuhn azért nem érti Popper falszifikációval kapcsolatos elgondolásait, mert nem ismeri, vagy nem érti azokat az alapokat – az igazság/hamisság definícióit, kritériumait – amelyen a cáfolhatósági posztulátum nyugszik.

– Nagy hibának tartom Kuhn leírásában azt, amilyen módon lebecsüli egy-egy paradigma-váltás után a részfeladatok aprólékos elvégzését a tudományokban. Első hallásra paradoxul hangzik, pedig igaz, hogy összességében információ-vesztéssel jár az új paradigma megjelenése, ugyanakkor a Kuhn által lekicsinyelt "utómunkálatok" során folyamatos információ-növekedés zajlik. Azért hangzik ez ellentmondásosan, mert az új paradigmában az új a hangsúlyos, és ez alatt valamilyen új információ megjelenésére gondolunk. Ez igaz, de ugyanakkor az új paradigmának a megjelenésével együtt rengeteg – és közöttük nagyon sok jó – elképzelés háttérbe szorul, elfelejtődik, törlődik. Jobban érthető az egész folyamat, ha a rendszer bonyolultság-változásával mérjük az információ-változást. Egy új paradigma megjelenése mindig egyszerűsödést jelent – ezt Kuhn is jól látja – az egyszerűsödés viszont azt jeleni, hogy a rendszer bonyolultsága csökken, azaz információ-tartalma csökken. Ezzel szemben, a paradigmaváltás utáni részfeladatok elvégzésével egyre nő a rendszer bonyolultsága, információtartalma. (Egyébként ezt a folyamatot sokkal részletesebben leírtam "A változásokról és az evolúcióról" című írásomban.)

No, ennyit dióhéjban. Kizárólag a legfontosabb kritikáimat emeltem ki Kuhn könyvével kapcsolatban, és remélem, hogy így nem is lett túl hosszú, és túl zavaros a magyarázatom.

Üdvözlettel,
K.

Megjelent: 306 alkalommal Utoljára frissítve: 2016. július 30., szombat 21:57
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned