Kritikus gondolatok „Alain Aspect, John Clauser és Anton Zeilinger úttörő kísérleteket végeztek összefonódott kvantumállapotokkal, amelyekben két részecske akkor is egyetlen egységként viselkedik, ha egymástól elválasztva vannak. Eredményeik megnyitották az utat a kvantuminformáción alapuló új technológia előtt.” (Svéd Királyi Tudományos Akadémia) Kezdetben nem akartam kommentálni az idei fizikai Nobel-díj indoklásait, mert annyiszor és olyan sokszor írtam már az összefonódásról, a Bell-egyenlőtlenségekről, a kvantumfizika nemteljességének kérdéséről, hogy fölöslegesnek gondoltam elismételni a meglátásaimat. Ámde, ha már a Nobel-díj-indokoknál is olyan értelmezésekről van szó, amelyekkel nem értek egyet, akkor nem felesleges, hanem nagyon is szükséges akár ezredszer is elismételni a kvantummechanika (QM) másfajta interpretációit. A kritikáim nem a QM tényeire, a most díjazottak nagyszerű munkáira vonatkoznak, hanem azok magyarázatára. A cikk teljes szövegét lásd…

„Szimmetria- és invariancia-megfontolások – valamint a megmaradási tételek is – kétségtelenül már korán szerepet játszottak a fizikusok, így Galilei és Newton gondolkodásában, s valószínűleg még őelőttük is. Ezeket a megfontolásokat azonban nem tekintették különösen fontosnak, és csak ritkán fogalmazták meg világosan.” (Wigner Jenő) 1. Bevezető Már egy évszázada annak, hogy a csoportelmélet bevonult a fizika eszköztárába, és gyümölcsözőnek bizonyult. E matematikai fogalomrendszernek egyszerre előnye és hátránya a túlzott általánossága, hiszen egyrészt univerzális jellege folytán a fizika távoli területei írhatók le ugyanazzal az eszközzel, másrészt ahogy mondani szokták, ami mindenre jó, az igazán semmire sem jó, így egymás után jelentek meg specifikus algebrai struktúrák, amelyek egy adott területen már valóban használhatónak bizonyultak. Mindenesetre a matematikai fizikában a csoport-művelettel jól modellezhető egy-egy…