Röpke gondolatok egy könyvről Vannak, akik a legjobb falatot utoljára hagyják, és vannak, akik fordítva, mindig a legjobb darabkát választják a hátralévő ételből. Én ez utóbbiak közé tartozom, és Spiró esszékötetében is ösztönösen a leginkább szívmelengetővel kezdtem, az utolsó esszével Bada tanár úrról: „Ha nem találkozunk vele, másképp alakul minden. Nem volnának bennünk még ma is fényesek az egyre távolibb ideák, nem irányítaná törekvéseinket a tökéletesség akarása, nem vívnánk az eget, nem ásnánk mély kutakat…”. A magyar tanáromra, Dékány Gáborra emlékeztet Bada tanár úr. Szerencsések azok, akiknek volt/van olyan tanáruk, aki hozzá hasonló. Egy könyvismertetés során valaki úgy jellemezte Spirónak ezt az esszékötetét, hogy azokról is sok jót mond1, akikkel szemben a legkritikusabb. Ez volt az egyik ok – az…

Levél BZ-nek Kedves Z! Ahogy olvasom, foglalkozol Kuhn paradigma-elméletével is. Ha látnád, hogy az én könyvem mennyire tele van firkálva megjegyzésekkel! (Mellesleg 1984-ben 44Ft volt ennek a könyvnek az ára. Hihetetlen! Ez 100-szoros árnövekedést jelent 30 év alatt!) Bármennyire is nagyra tartom Thomas S. Kuhn könyvét a tudományos forradalmakról, azért nagyon sokban nem értek vele egyet, és tettem ezt már akkor is, amikor először olvastam. Talán érdekel, ezért összefoglalom az ellenérzéseimet vele kapcsolatban. – Azt már szóban is említettem, hogy a paradigma-váltás fogalmával tulajdonképpen fölfedezte a spanyolviaszt, hiszen az nem más, mint a dialektikus materializmus mennyiség minőségbe csapásának törvényszerűsége és ennek alkalmazása a tudományok változására. – Kritizálja Karl Poppert, aki a falszifikációs – azaz a cáfolhatósági – feltételt tartotta kulcsfontosságúnak…