Blog (5)

2017. november 19., vasárnap 17:49

Isten éltesse a ma 90 éves Lator Lászlót!

Írta:

Rövid vallomás születésnapi köszöntésül

Lator LászlóNem méltatom Lator Lászlót, a költőt, műfordítót, esszéírót és nagyszerű tanítót, ezt megteszik nálam sokkal hivatottabbak. Egy személyes vallomással járulok hozzá a jókívánságokhoz. A kortárs költészet számomra legkedvesebb versét írta Lator László úgy hatvan évvel ezelőtt. Túlságosan személyes a vers, ezért ennél többet nem árulok el róla.
1969-ben jelent meg a költő első kötete, a Sárangyal, amelynek egy példányát azóta is féltve őrzöm. Érdekes, hogy bár minden versét szívesen olvasom, de közülük csak néhány az, ami igazán megszólít. Ennek az lehet az oka, hogy a költő szép korához és életművéhez képest kevés verset írt. Egy ez évi interjúban1 maga is így fogalmaz: „Bár írtam volna többet, de ennyi lett.
Ha nem is neveztem meg az én „szívből jövő” versemet, álljon itt egy másik kedvencemből kiemelt idézet, amelyben közel hetven év távolából szól hozzánk a költő:

Most minden út hamis lehet,
fontold meg jól, hogy merre mégy.
Vigyázz, nehogy szándéktalan
elleneidnek pajzsa légy.

Nyitott szemmel köszöntsd a jót,
s ne imádj bamba szenteket.
Kígyó légy és szelíd galamb,
amint rendeltetett.”
2

Utószó

Kis köszöntőm megjelenése után olvastam az ÉS-ben azt a sok verset, amelyekben Lator Lászlót köszöntik. Ezek közül Szabó T. Anna csodálatos költeményét, a Három szonett a kilencvenedikre címűt itt is megismételném, de nem szeretnék szerzői jogokat sérteni, ezért csak a számomra legszebb részletet idézem:

„…
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemmé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad –
   kit utol nem ér a por és a kor,
   ő az, csakis: a kortalan Lator.”

___________________________

1 http://www.litera.hu/hirek/nagyvizit-lator-laszlonal-i

2 Lator László, Kígyó légy és szelíd galamb, 1950.

 

Utoljára frissítve: 2017. november 20., hétfő 11:00

Fodor

Könyvhét, 2017

„Pillanat, melyben
szomj s ital egyszerre van
jelen s együtt fogy”
/Fodor Ákos, Boldogság /

Kissé megkésve írok a könyvhétről, igaz így már az olvasmányaimról is beszámolhatok. Nemcsak az írásommal késtem el, de addig halogattam a kirándulásomat a Vörösmarty térre, hogy a könyvhétről is lemaradtam. Végül csak sikerült átnéznem az új könyvek listáját, és szokás szerint összeírtam a kívánságlistámat. A mennyiség és nem utolsó sorban az összeg láttán; elkezdtem lebeszélni magamat néhány könyvről. Addig-addig szűkítettem a listát, míg két könyv maradt csak rajta, amelyek méretüket tekintve még füzetnyinek is aprók. Amilyen kicsinyek terjedelmükben, olyan nagyok tartalmukban. Egyszóval jól választottam, bár azoknak a bizonyos könyveknek a kihúzása a listámról még lehetett rossz döntés.

A teljes cikk PDF-ben itt található.

 

Utoljára frissítve: 2017. június 20., kedd 13:22
2017. február 07., kedd 15:49

Kütyümániám

Írta:

P1050734 mkHonor 8

Hiába tiltakozom ellene, néhány ismerősöm kütyümániásnak tart. Igaz, kedvelem az új, ötletes technológiai megoldásokat, például szívesen használnék:

  • 3D nyomtatót; ezeregy ötletem van, mi mindenre lenne jó,
  • 3D tollat, művészi hajlamaim kiélésére,
  • drónt, hogy légi felvételeket is készíthessek.

De nem szereztem be a fentiekből egyet sem, így nem lehetek kütyümániás. Már azért sem, mert 3 éve használom ugyanazt az okostelefont.

Az elmúlt hetekben viszont tényleg vásároltam két kis techno-jószágot; lecseréltem a 3 évig használt windowsos okostelefonomat – Nokia Lumia 820 – egy androidosra; Huawei Honor 8-ra. A windowsos telefont a biztonsági megoldásai miatt preferáltam. Vicces ilyet mondani egy Microsoft rendszerről, de a telefóniában – a PC-s tapasztalatok miatt – az ő rendszerük volt a legbiztonságosabb. Természetesen lehet védelmi rendszerrel megerősíteni egy telefon biztonságát. Ahhoz viszont erős – és így nyilván drága – hardver kell, hogy az internethasználat sebességét ne csökkentse észrevehetően a biztonsági rendszer. Most értek el a fejlesztések, és az árak egy olyan szintre, amikor már jó készüléket lehet vásárolni nem túl magas áron, és a kütyü észrevétlenül elvisz egy jó biztonsági rendszert is. A tesztelési anyagok alapján nagyon megtetszett a Honor 8. A Mobilarenát idézve:

"A lehengerlően szép Honor 8 pont azt kínálja, amit a Huawei P9, csak olcsóbban, ez pedig remek hardvert, dupla hátlapi kamerát és rogyásig telepakolt szoftvert jelent."

A teljes szöveg PDF-ben itt található.

Utoljára frissítve: 2017. február 09., csütörtök 06:59

p1050488 k

Röpke gondolatok egy könyvről

Vannak, akik a legjobb falatot utoljára hagyják, és vannak, akik fordítva, mindig a legjobb darabkát választják a hátralévő ételből. Én ez utóbbiak közé tartozom, és Spiró esszékötetében is ösztönösen a leginkább szívmelengetővel kezdtem, az utolsó esszével Bada tanár úrról: „Ha nem találkozunk vele, másképp alakul minden. Nem volnának bennünk még ma is fényesek az egyre távolibb ideák, nem irányítaná törekvéseinket a tökéletesség akarása, nem vívnánk az eget, nem ásnánk mély kutakat…”. A magyar tanáromra, Dékány Gáborra emlékeztet Bada tanár úr. Szerencsések azok, akiknek volt/van olyan tanáruk, aki hozzá hasonló.

Egy könyvismertetés során valaki úgy jellemezte Spirónak ezt az esszékötetét, hogy azokról is sok jót mond1, akikkel szemben a legkritikusabb. Ez volt az egyik ok – az író neve mellett – amiért megvettem, és elolvastam a kötetet, és nem csalódtam. Sokat tanultam a történelmünkről, írókról, színészekről, a lengyel kultúráról, és sok minden másról. Elsősorban azonban az emberségről szólnak ezek az írások, az embernek maradás mikéntjéről.

Nem tudom nem idézni a számomra – bevallom restelkedve – eddig ismeretlen Borowski néhány mondatát, amit Spiró is felemlít a „Nálunk Auschwitzban…” elmélkedései közül: „Csak most nyílt fel a szemem, most értettem meg az ókor lényegét. Micsoda iszonyatos bűntény minden egyes piramis, szentély és görög szobor! Mennyi vér folyt el a római utakon, határvédő erődítményeken és városépítkezéseken! Az egész ókor voltaképpen egy roppant méretű koncentrációs tábor, ahol a rabnak homlokára égették szolgasága jelét, s keresztre feszítették, ha szökni próbált.” Azért is fontosak nekem ezek a gondolatok, mert én az erőt sugározni hivatott monumentális építményekben mindig is beleláttam az építőik embertelen erőfeszítéseit, és az építtetők részvétlen hiúságát és könyörtelenségét. Számomra nem mentség a szépség és a harmónia, ha verejtékből, és vérből épült. Az össze nem omló Déva-várakba mindig élőket falaznak. Amióta az eszemet tudom, vallom, hogy nem a cél szentesíti az eszközt, hanem épp ellenkezőleg; az eszköz szentesíti a célt. Csak az a cél igaz, és követendő, amit tisztességes, emberséges eszközökkel lehet elérni. Visszatérve Spiró Borowskiról szóló első két esszéjére, az írása alapján megértem, miért tartja a szerző Borowskit a „XX. századi lengyel irodalom talán legnagyobb alakjának”. Borowski „Úgy ábrázolja magát, mint aki embertelen lett az embertelenségben. De mert így ábrázol, ember maradt.” Ahogy ezt láttatja Spiró, az zseniális. Többet megértettem általa a haláltáborokról, a szörnyűség tudomásul vételéről és egyúttal elfogadhatatlanságáról, mint eddig bármikor is, bármit is olvastam róla.

__________________________________

1 Van egy kivétel; „A húsvét visszavétele” című, ahol a Passió című Gibson-filmről semmi jót nem tud mondani a szerző, véleményem szerint is jogosan. És miközben az optimizmus jellemző rám, egyet kell értenem az esszé utolsó, igen pesszimista bekezdésével: „A gyűlölet azonban – a szeretetre épülő, eddig legmagasztosabb vallás nevében álságosan – bárkiben felkelthető, aki nem ismeri sem a történelmet, sem a Bibliát. Ez a film azoknak szól, akik mind zsidó, mind keresztény, mind muzulmán szempontból pogányok, vagyis tökéletesen tudatlanok. Világszerte egyre többen vannak: ők az abszolút többség, bennük van az Üzlet. Őket manipulálják azok, akik a nácizmus felé menetelnek eltökélten.”

2016. január 11., hétfő 16:15

Thomas S. Kuhn és a tudományos forradalmak

Írta:

Levél BZ-nek

Kedves Z!

Ahogy olvasom, foglalkozol Kuhn paradigma-elméletével is. Ha látnád, hogy az én könyvem mennyire tele van firkálva megjegyzésekkel! (Mellesleg 1984-ben 44Ft volt ennek a könyvnek az ára. Hihetetlen! Ez 100-szoros árnövekedést jelent 30 év alatt!)

Bármennyire is nagyra tartom Thomas S. Kuhn könyvét a tudományos forradalmakról, azért nagyon sokban nem értek vele egyet, és tettem ezt már akkor is, amikor először olvastam. Talán érdekel, ezért összefoglalom az ellenérzéseimet vele kapcsolatban.

– Azt már szóban is említettem, hogy a paradigma-váltás fogalmával tulajdonképpen fölfedezte a spanyolviaszt, hiszen az nem más, mint a dialektikus materializmus mennyiség minőségbe csapásának törvényszerűsége és ennek alkalmazása a tudományok változására.
– Kritizálja Karl Poppert, aki a falszifikációs – azaz a cáfolhatósági – feltételt tartotta kulcsfontosságúnak egy tudományos elméletre vonatkozóan. Kuhn ezzel kapcsolatos kritikájából kitűnik, hogy nem érti a Popper által állítottak lényegét. A cáfolhatósági követelménynek (matematikai) logikai alapja van. Popper kezdetben nem szerette az igazság/hamisság fogalmakat azok igen homályos volta miatt, de később örömmel üdvözölte a zseniális matematikus-filozófus Alfred Tarski definícióját, miszerint "az igazság a tényeknek (vagy a valóságnak) való megfelelés". Popper átveszi Tarski igazság-elméletéből azt a következtetést is, hogy "az igazság létezik, de nincs kritériuma, a hamisságnak viszont van kritériuma”, azaz megkülönböztető jegye. Ezek alapján Popper így fogalmaz: „Az igazságot «szabályozó elvnek» nevezem, mert bár az igazságra nincs kritériumunk, a hamisságra számos kritériumunk van. A hamisságnak ezek a kritériumai nem mindig alkalmazhatók, de nagyon gyakran rájövünk, ha valami hamis. Ezért van az, hogy az igazság keresése kritikus keresés.” És ez a kritikus keresés épp azt jelenti, hogy minden tudományos elmélettel kapcsolatban az ellentmondásokat kell keresni. Ennek megfelelően egy elmélet csak egy cáfolási próbálkozás kudarcával erősödhet. Ez a megerősítés viszont nem jelenti az elmélet verifikálását, azaz igazolását. Szerintem Kuhn azért nem érti Popper falszifikációval kapcsolatos elgondolásait, mert nem ismeri, vagy nem érti azokat az alapokat – az igazság/hamisság definícióit, kritériumait – amelyen a cáfolhatósági posztulátum nyugszik.

– Nagy hibának tartom Kuhn leírásában azt, amilyen módon lebecsüli egy-egy paradigma-váltás után a részfeladatok aprólékos elvégzését a tudományokban. Első hallásra paradoxul hangzik, pedig igaz, hogy összességében információ-vesztéssel jár az új paradigma megjelenése, ugyanakkor a Kuhn által lekicsinyelt "utómunkálatok" során folyamatos információ-növekedés zajlik. Azért hangzik ez ellentmondásosan, mert az új paradigmában az új a hangsúlyos, és ez alatt valamilyen új információ megjelenésére gondolunk. Ez igaz, de ugyanakkor az új paradigmának a megjelenésével együtt rengeteg – és közöttük nagyon sok jó – elképzelés háttérbe szorul, elfelejtődik, törlődik. Jobban érthető az egész folyamat, ha a rendszer bonyolultság-változásával mérjük az információ-változást. Egy új paradigma megjelenése mindig egyszerűsödést jelent – ezt Kuhn is jól látja – az egyszerűsödés viszont azt jeleni, hogy a rendszer bonyolultsága csökken, azaz információ-tartalma csökken. Ezzel szemben, a paradigmaváltás utáni részfeladatok elvégzésével egyre nő a rendszer bonyolultsága, információtartalma. (Egyébként ezt a folyamatot sokkal részletesebben leírtam "A változásokról és az evolúcióról" című írásomban.)

No, ennyit dióhéjban. Kizárólag a legfontosabb kritikáimat emeltem ki Kuhn könyvével kapcsolatban, és remélem, hogy így nem is lett túl hosszú, és túl zavaros a magyarázatom.

Üdvözlettel,
K.