Aktuális

Egyedek és sokaságok eseményei

Tartalom

  1. Egyetlen kvantum és sokaságai a kétrés kísérletben
  2. Egyetlen kvantum valamint kvantumsokaságok eseményei a valószínűségszámításban

Mellékletek

A cikk PDF fájlban itt található.

 

Poincare 004 jk

Egy internetről eltűnt digitalizált anyagról

Korábbi írásomban hivatkoztam már a címben feltüntetett anyag magyar nyelvű elérésére, melyet az MTA tett lehetővé a régi honlapján az Akadémiai-Filozófiai Szabadegyetem keretében. A napokban vettem észre, hogy a dokumentum már nem érhető el az MTA új weboldalán, és az internetarchívumban is csak a fordító, Szilárd Béla összefoglalója található meg.

A teljes cikk PDF fájlban itt érhető el.

Poincaré Tudomány és föltevés című könyvének digitalizált munkaanyaga - melyet az MTA új honlapja már nem tartalmaz - itt újra olvasható.

 

Fazekas Károly ÉS-beli cikke apropóján

Ismét egy ÉS-beli cikk[1] késztetett arra, hogy a címben jelzett témáról írjak, bár az adott írás csak a nehéz időkről és az egyének ehhez való viszonyáról szól.

Az egyén és a társadalom kölcsönhatását vizsgálva előnynek tartom, hogy a társadalomnak, ennek a komplex rendszernek a részei vagyunk, változásait éljük – élvezzük és/vagy elszenvedjük –, ezért tanulmányozásuk könnyebb lehet, még ha szubjektívebb is.

  1. Az egyén szerepéről

Tinédzser korom óta zavar az egyén szerepének rendszeres túlértékelése, illetve sokkal gyakrabban leértékelése a történelmi események tárgyalásában. Első hangzásra igaznak tűnnek Petőfi sorai: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” Ha azonban nem metaforaként értelmezzük a képet, azaz a népek tengerén hatalmaskodók képe helyett az eredeti kapcsolatát nézzük a hajónak és a tengerárnak, akkor épp a természet erőin győzedelmeskedő ember jut róla eszünkbe. Mindkét kép mondandója igaz egy adott szempontból, a kérdés csak az, hogy egy történelmi szituációban melyik kép közlése, „jóslata” valósul meg. Érdemes elsőként meggondolni azt, hogy a dominálót mely tulajdonsága vezeti sikerre. A víznek árja hatalmas tömegével, elsodró lendületével diadalmaskodik, míg egy hajóskapitány a tudásával, tapasztalatával kerekedik felül, és uralja a természetet. Ezzel meg is van a kulcs a kétféle megközelítéshez. Az emberi civilizáció nagy hatást gyakorló embereinek tetteiben sokkal inkább az ész és a zsenialitás elsőségét látom, mintsem a véletlenek játékát, az úgynevezett „jókor voltak jó helyen” kihasználását.


[1] Fazekas Károly, Tett és mulasztás gonosz időben, Élet és irodalom, 2017. 01. 27.

A teljes anyag itt érhető el PDF formátumban.

Rövid vallomás születésnapi köszöntésül

Lator LászlóNem méltatom Lator Lászlót, a költőt, műfordítót, esszéírót és nagyszerű tanítót, ezt megteszik nálam sokkal hivatottabbak. Egy személyes vallomással járulok hozzá a jókívánságokhoz. A kortárs költészet számomra legkedvesebb versét írta Lator László úgy hatvan évvel ezelőtt. Túlságosan személyes a vers, ezért ennél többet nem árulok el róla.
1969-ben jelent meg a költő első kötete, a Sárangyal, amelynek egy példányát azóta is féltve őrzöm. Érdekes, hogy bár minden versét szívesen olvasom, de közülük csak néhány az, ami igazán megszólít. Ennek az lehet az oka, hogy a költő szép korához és életművéhez képest kevés verset írt. Egy ez évi interjúban1 maga is így fogalmaz: „Bár írtam volna többet, de ennyi lett.
Ha nem is neveztem meg az én „szívből jövő” versemet, álljon itt egy másik kedvencemből kiemelt idézet, amelyben közel hetven év távolából szól hozzánk a költő:

Most minden út hamis lehet,
fontold meg jól, hogy merre mégy.
Vigyázz, nehogy szándéktalan
elleneidnek pajzsa légy.

Nyitott szemmel köszöntsd a jót,
s ne imádj bamba szenteket.
Kígyó légy és szelíd galamb,
amint rendeltetett.”
2

Utószó

Kis köszöntőm megjelenése után olvastam az ÉS-ben azt a sok verset, amelyekben Lator Lászlót köszöntik. Ezek közül Szabó T. Anna csodálatos költeményét, a Három szonett a kilencvenedikre címűt itt is megismételném, de nem szeretnék szerzői jogokat sérteni, ezért csak a számomra legszebb részletet idézem:

„…
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemmé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad –
   kit utol nem ér a por és a kor,
   ő az, csakis: a kortalan Lator.”

___________________________

1 http://www.litera.hu/hirek/nagyvizit-lator-laszlonal-i

2 Lator László, Kígyó légy és szelíd galamb, 1950.