József Attila halálára emlékezve Korábbi blogomban Ady egyik – számomra fontos – versét idéztem. József Attila segítségével most is Adyra emlékezem, ezzel hódolva a két költő óriásnak, akikkel manapság oly mostohán bánnak. ADY EMLÉKEZETE - Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békitik a símák alattomba' lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyüjtött kis szénát szétszedik s a sülyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan…

Egyik kedvenc Ady versem; Az egyenes csillag Szeretem ennek a versnek a dallamát, a hullámzását, a képeit, a ragyogását, az egyenességét, a büszkeségét, az egyedüliségét, a végtelenjét, az időtlenségét. De leginkább azt a két sorát szeretem, ami a bennem élő tér és idő viszonyának költői képe: „Örök, ősi Idő Hajtotta ki a Térbe”. Ady Endre, Az egyenes csillag Hullámlik az Ég, Ez a végtelen titok-tenger S dobja szemünk partjára Csillogó csillagait Szűk markú kegyelemmel. Hűs, dobott csillagok, Kiktől szemem káprázik, Hol marad legkülömb Társatok, Testvérem, a másik? Górált, bús fény-csodák, Ti vissza-visszatérők; Mutassátok meg a Nincsenből A Nincsenbe futót, Célhoz sohse érőt. Hol az igazi csillag, Melyet kivetett a sorsa S időtlenül Időtlen időkbe Egyenesen tör be lobogva? A Végtelenség…

Egy vers a múltból Napok óta egy vers muzsikál a fülemben, Rákos Sándor versének1 egy részlete: "Mi ez a gyötrő nyugtalanság, mely negyven évvel sem lohad? Mi hajt, újra s újra bevenni már elért magaslatokat? Mi akar teljesedni bennem, milyen fájdalom, mily gyönyör? Ahelyett, hogy zárulna végül, miért nyílik újra a kör?" Olyan régen olvastam, mégis megmaradt bennem. Valószínűleg azért, mert anno annyira tetszett, hogy többször megrajzoltam, megfestettem. A képeken sok kör és táguló hiperbola volt, középen egy alakkal. _______________________________________ 1Rákos Sándor, Táguló körök, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1965.

Aktuális versrészlet Idézet az egyik kedvenc költőm verséből, mely az első kötetében jelent meg 1970-ben: „Nagycsütörtök, nagypéntek, arcomig érő bánat, szabadságom tört virága van-e húsvét utánad?”  

Amióta okostelefonom van, kikerült a táskámból a kis tükör, hiszen jó erre a selfie-készítő is a mobilon. Az egy éve vásárolt Huawei Honor 8-on tüköralkalmazás is van, gondoltam feleslegesen, ám nem vettem számításba a fejlesztők humorérzékét. Egyszer a buszon ülve előkaptam a mobilt, és megkerestem a tüköralkalmazást. Váratlanul „repedések” jelentek meg a tükörlapon, és egy halk üvegtörés-hang is hallható volt. Az első ijedtség után rátapintva a kis képernyőre a sugár irányú „törésvonalak” azonnal eltűntek. Átnézve a mobilalkalmazások funkcióit, nyomát sem találtam a tükör e „képességének”. Találtam viszont más különleges hatást; a mikrofonba fújva „bepárásodik” a tükör, amit „törölgetni” is lehet.