Egy vers a múltból
Napok óta egy vers muzsikál a fülemben, Rákos Sándor versének1 egy részlete:
"Mi ez a gyötrő nyugtalanság,
mely negyven évvel sem lohad?
Mi hajt, újra s újra bevenni
már elért magaslatokat?
Mi akar teljesedni bennem,
milyen fájdalom, mily gyönyör?
Ahelyett, hogy zárulna végül,
miért nyílik újra a kör?"
Olyan régen olvastam, mégis megmaradt bennem. Valószínűleg azért, mert anno annyira tetszett, hogy többször megrajzoltam, megfestettem. A képeken sok kör és táguló hiperbola volt, középen egy alakkal.
_______________________________________
1Rákos Sándor, Táguló körök, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1965.
