Röpke gondolatok egy ÉS-beli cikk apropóján1 Bár Avar János nem idézi George Steinert a rövid kis eszmefuttatásában a „Tényen túliak” című írásában, de épp azt a jelenséget járja körbe, amit a polihisztor esszéista így fogalmazott meg fél évszázaddal ezelőtt: „Korunkban obszkurantizmus és őrület fertőzte meg a politika nyelvét. Nincs olyan otromba hazugság, amely ne lelne buzgó kimondóra, nincs olyan aljas brutalitás, amelynek ne kelne védelmére a hisztoricizmus szófacsarása. Hacsak nem adhatjuk bizonyos mértékben vissza újságjaink, törvényeink, politikai aktusaink szavainak világos és szigorúan körülírt jelentését, életünk még közelebb kerül a káoszhoz. Akkor egy új sötét középkor jön reánk.” Írásaimban már többször idéztem a fenti mondatokat, de most sem hagyhattam ki aktualitása miatt. Ötven év alatt a helyzet nem javult, sőt rosszabb…

Új dimenziók «1+1 az nem „2” – hanem: egy ILYEN meg egy OLYAN (és persze ez is csak akkor, ha egyáltalán : „+”)» /Fodor Ákos,Még magasabb matematika/ Egy-egy gondolatsort1 követve többször jutottam arra a következtetésre, hogy a valóságban az aktuális végtelen, mint mennyiség nem létezik2, csak egy új minőség álruhájában. Értem ezt úgy, hogy mielőtt egy mennyiségi növekedés végtelenné válna; egy új minőségbe csap át, azaz a végtelen nagy, mint mennyiség potenciálisan létezik ugyan, de aktuálissá válása felülírja az adott mennyiség minőségi jegyeit, és egy új tulajdonságokkal bíró egyedi létezővé változik. A matematikai végtelen fogalma kezdetben abból a tapasztalatból táplálkozott, ami szerint egy halomba rakott számtalan aprósághoz újabb apróságok hozzáadásával a mennyiség változatlanul számtalan sok marad számunkra. Vagy, amint Y.…