Elemek szűrése dátum szerint: november 2022

Kritikus gondolatok

„Alain Aspect, John Clauser és Anton Zeilinger úttörő kísérleteket végeztek összefonódott kvantumállapotokkal, amelyekben két részecske akkor is egyetlen egységként viselkedik, ha egymástól elválasztva vannak. Eredményeik megnyitották az utat a kvantuminformáción alapuló új technológia előtt.”
(Svéd Királyi Tudományos Akadémia)

Kezdetben nem akartam kommentálni az idei fizikai Nobel-díj indoklásait, mert annyiszor és olyan sokszor írtam már az összefonódásról, a Bell-egyenlőtlenségekről, a kvantumfizika nemteljességének kérdéséről, hogy fölöslegesnek gondoltam elismételni a meglátásaimat. Ámde, ha már a Nobel-díj-indokoknál is olyan értelmezésekről van szó, amelyekkel nem értek egyet, akkor nem felesleges, hanem nagyon is szükséges akár ezredszer is elismételni a kvantummechanika (QM) másfajta interpretációit. A kritikáim nem a QM tényeire, a most díjazottak nagyszerű munkáira vonatkoznak, hanem azok magyarázatára.

A cikk teljes szövegét lásd itt PDF-ben.

Naplórészlet, 2022. november 7.

Egy-két napja tudományfilozófiát olvasok elalvás előtt. Nagyon érdekes Kampis stílusa, ha nem is könnyen olvasható, de legalább tartalmas és szórakoztató. Az idézetei azonban éppoly megbízhatatlanok, mint Esterházy Péteré, az utóbbi ugyan nem jelöli idézetnek azt, ami pontatlan emlékezés, Kampis viszont idéz, de időnként rosszul, vagy a forrás kétes. Például a 23. oldalon az i. lábjegyzet: „Állítsátok meg a Föld forgását, le akarok szállni! – neves könyvcím”, helyesen „Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni”. És nemcsak könyvcím az idézett szöveg, de elsősorban egy ismert grafitti („Stop the World! I want to get off”).

Megjegyzés
Csipkelődő kritikám büntetése, hogy miközben ezt írom, meglöktem a kávéscsészémet és megszenteltem a Kampis-könyvet kávéval.

Az nem zavar, hogy rendszeres forrásmegjelölése a Wikipédia, hiszen így legalább megbecsülhető a forrás megbízhatósága, bár a Wikipédiában általában meg vannak jelölve a „valódi források”, így érdemesebb annak utánanézni. Egyszóval nem gond, ha valaki használja a Wikipédiát – nekem is elsődleges forrásom – a gond csak az, ha valaki megelégszik az ott közöltekkel. No, de félre a kritikus hanggal, hiszen tulajdonképpen nagyon élvezem az író stílusát, végre egy üde, új hang, ráadásul egy olyan témában, a tudományfilozófiában, amelyben alig találunk valamit magyarul. Még egy utolsó megjegyzés; tekintettel arra, hogy még a könyv elején járok, így csak az első benyomásaimról írhattam, igazi tartalmi észrevételeim még nincsenek.