Kritikus gondolatok

„Alain Aspect, John Clauser és Anton Zeilinger úttörő kísérleteket végeztek összefonódott kvantumállapotokkal, amelyekben két részecske akkor is egyetlen egységként viselkedik, ha egymástól elválasztva vannak. Eredményeik megnyitották az utat a kvantuminformáción alapuló új technológia előtt.”
(Svéd Királyi Tudományos Akadémia)

Kezdetben nem akartam kommentálni az idei fizikai Nobel-díj indoklásait, mert annyiszor és olyan sokszor írtam már az összefonódásról, a Bell-egyenlőtlenségekről, a kvantumfizika nemteljességének kérdéséről, hogy fölöslegesnek gondoltam elismételni a meglátásaimat. Ámde, ha már a Nobel-díj-indokoknál is olyan értelmezésekről van szó, amelyekkel nem értek egyet, akkor nem felesleges, hanem nagyon is szükséges akár ezredszer is elismételni a kvantummechanika (QM) másfajta interpretációit. A kritikáim nem a QM tényeire, a most díjazottak nagyszerű munkáira vonatkoznak, hanem azok magyarázatára.

A cikk teljes szövegét lásd itt PDF-ben.