Egy nagyon személyes álom

“Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.”
(William Shakespeare, Hamlet)

Egyetlen vigaszom van, ahogy elnézem emberi világunkat – többünk érzései szerint a XXI. századot meghazudtoló – háborúskodásokat, gyűlölködéseket. E vigasz egy párhuzam gondolata a kozmikus ősrobbanás és a jelenlegi földi káosz között. Amint a kezdetek kezdetén az első struktúrák – elektronok, protonok – kialakulását is a megsemmisülések-újraszületések örvénylő őslevese előzte meg, ugyanezt remélem a földi biológiai massza – közöttük az emberiség – jelenlegi önpusztító, egymást bekebelezni próbáló időszakát követő világról, amelyet a majdnem halhatatlan elemi részekhez hasonló élettartamú struktúrák népesítenek majd be. Kérdés, hogy e jövő most születő elemi egységei a stabilitáson még innen vannak, vagy már túl. Remélem, hogy túl. A tudatlanságunkat jelképező sötét anyag paradox módon azzal az optimizmussal tölt el, hogy valóban létezhet hordozója, vagy megtestesítője a biológiai őskáoszból „kilépett” új struktúráknak.