Gondolatok egy rádióműsor kapcsán

Néhány héttel ezelőtt egy érdekes rádióprogramot sugároztak a Téridő sorozatban: „Kőtáblától a nyomtatóig. Gondolatok az írásról” címmel. A műsor néhány felvetése elindította az én fantáziámat is.

A kimondott és az írott szót sokféleképpen lehet jellemezni:

- Az írás rögzültségében halott, de az élőbeszéd is az, ha már kimondták.
- Az élőbeszéd hallgatása és valamely írás olvasása mindig fordítást jelent: a szerző gondolatainak beszéd-modelljét a befogadó – azaz hallgató, vagy olvasó – gondolataivá kell alakítani.
- Az írott szöveg olvasása közben hiányzik az online-real-time metakommunikációs kapcsolat a szerzővel, míg az élőbeszédnél ez a kapcsolat erős.
- Mind az írás, mind az élőszó modell jellegénél fogva több információt tartalmaz, mint amit beletettek.

A továbbiakban a fentiek részleteit fogom áttekinteni.

1. A gondolatok rögzültsége írásban és élőszóban

A gondolatok rögzültsége az írott szövegnél nyilvánvaló, a kimondott szónál kevésbe, pedig ott is jellegzetessége a kommunikációnak. Szerintem rögzültség tekintetében nem tér el egymástól lényegesen az élő- és az írott szó.¹ A kimondott szó kötelez, ahogy mondani szokták, legalábbis egy etikus ember számára ez nyilvánvaló. A latin mondás szerint azonban a szó elszáll, az írás megmarad, tehát az emberek többsége sokkal nagyobb kötelező erőt tulajdonít az írott szövegnek, mint az élőbeszédnek. Bár ez utóbbi mondás értelmezését Jorge Luis Borges vitatja, azt írta ugyanis „A könyv” című művében, hogy „az a mondás, amit folyton idézünk; scripta manent, verba volant, nem azt jelenti, hogy az élőszó mulandó, hanem hogy az írott szó maradandó, és halott. Ezzel szemben az élő szó valami szárnyas, valami légies dolog, szárnyas, és szent, mint Platón mondta.” Jorge Luis Borges-nek ez az értelmezése nem annyira a rögzültséggel, mint inkább a téridő-kapcsolattal függ össze.

2. A beszéd és az írás megértésének folyamata

Mielőtt a téridő kapcsolatról szólnék, meg kell említeni azt a fontos tényt, hogy mind a beszéd, mind az írás fordítás, sőt egy fordítás fordítása, azaz a szerző gondolatainak beszédre való fordítását a befogadó – azaz hallgató, vagy olvasó – gondolataivá kell alakítani. George Steiner sokat írt erről, többek között a csodálatos „Bábel után” című könyvében. „Minden kommunikációs modell egyszersmind a transz-láció, vagyis a jelentés vertikális vagy horizontális átvitelének a modellje is. … minden ember fordítást végez, mégpedig a szó teljes értelmében, valahányszor egy másik ember szóbeli üzenetet juttat el hozzá.”² Ez e tény azonnal át is vezet a következő gondolatra:

3. A gondolatok téridő kapcsolata az élőbeszédnél és az írásnál

A George Steiner által fent említett „vertikális és horizontális átvitel” a kommunikáció időbeli, és térbeli távolságának áthidalását jelenti a beszéd megértésének folyamatában. És ez a jellegzetesség az, ahol lényeges eltérés van az írott és az élőszó megértése között, hiszen az itt-és-most elhangzó szöveg megértése, azaz gondolattá fordítása sokkal könnyebb a téridő-távolság hiánya miatt, de sok más egyéb jelenség fennállása következtében is. Gondolok itt a metakommunikációra, vagy a tudományosan nem bizonyított, de általam már komolyan megfontolódónak tartott szellemi kapcsolatra is.³ Tehát ebben az esetben a háttérben már közvetlen gondolati összeköttetés is elképzelhető, azaz kimarad egy lépcső: a beszéd gondolattá alakítása. Már René Descartes is megállapította állítólag, hogy "A szónak sokkal nagyobb a meggyőző ereje, mint az írásnak." Érdekes, hogy sokan a nagy szellemi tanítók közül csak élőszóban tanítottak. Soha nem írták le tanításaikat, azok tanítványaik írásaiban maradtak fenn, példa erre Szókratész, Jézus, Buddha, Epiktétosz, stb. Ennek okán is érdemes lenne elgondolkodni. Én abban az elképzelésben keresném a magyarázatot, amit az 1. lábjegyzetben a "szárnyas és szent" jelzőkről írtam, melyek szerintem sokkal inkább a gondolatokhoz kapcsolhatók, mintsem az élőbeszédhez, ami szintén rögzültség valami módon.

Az írott szöveg esete egészen más, ezek olvasása, vagy egyéb interpretálása során – például egy színdarab értelmezésében – időnként nagy térbeli és/vagy időbeli távolságot kell áthidalnia az értelmezőnek, hogy a szerző eredeti gondolatát, annak valódi tartalmát meg tudja érteni. „Olvasó, színész vagy szerkesztő, szükségképpen fordító mind – egy olyan nyelvről, amely kívül van a jelenen.”⁴

4. A beszéd és az írás modell jellege

Megint csak George Steinert tudom idézni: "a nyelv a világ tükre, vagy ellenpólusa"⁵, és mint ilyen modellezi a világot. A modellekről pedig már régóta tudjuk, hogy sokkal több információt tartalmaznak, mint amit a modellezőnek szándékában állt beletenni. Épp ez a modell lényege; általa a valóság közvetetten is vizsgálható. Már idéztem korábban Karl Popper ezzel kapcsolatos megállapítását, melyet az interakció védelmében írt: "... egy adok-kapok kölcsönhatás működik egy adott személy és a munkája között. Lehetséges egy munka elvégzése által, annak révén fejlődni, hogy még jobb munkát végezzünk - és hogy annak a jobb munkának a révén megint fejlődjünk, és így tovább.”⁶ Mindez a beszédre és az írásra is igaz, tehát önnön beszédünk, és írásunk önmagában is alkalmas önmagunk fejlesztésére.

A modell jelleg látszólag ellentmond az élő-, és az írott szöveg rögzültségén, hiszen a szöveg feldolgozása, "fordítása" során keletkezhet és keletkezik is információ. Képletesen fogalmazva; a "halott" szöveg "feléled" a feldolgozása során.

Szerettem volna írni a beszéd és az írás veszélyességéről is. Ez azonban túl messzire vezetne, például érinteni kellene a kommunikációs hazugságokat, és így azt is, hogy egy korrekt információelméletnek a valótlanságról is szólnia kellene valamit. Így ezekről inkább egy másik írásomban szólok majd.

_____________________________________________________________________

¹ Sokkal inkább az élő gondolattól való eltérésük jelentős mindkét esetben. Szerintem az élőbeszéd kifejezés nem is igazán helyes. Informatikai szempontból sokkal inkább „élő” a gondolat. Ahogy ezt Platón, és Jorge Luis Borges is érezte, bár ők is az élőszóra gondoltak a „szárnyas és szent” jelzőknél, melyek szerintem a gondolatról mondhatók el inkább.

² George Steiner, Bábel után

³ Az utóbb említett szellemi kapcsolatot én az írás olvasása során is létezőnek gondolom a szerző és olvasója között, csak ez a kapcsolat sokkal gyengébb a téridő eltérés miatt. Ez a gondolat ellentmond Ortega y Gasset sokat idézett mondásának: "Beszélgetni másokkal szoktunk, gondolkodni magunkban." Beszélgetés közben – szerintem – a beszélgetők között nem csak a szavak gondolatra fordítása zajlik, de közvetlen gondolatcsere is. Ezért is meggyőzőbb az élőbeszéd.

⁴ George Steiner, Bábel után

⁵ George Steiner, Bábel után

⁶ Karl Popper, Test és elme