Egy ÉS-beli kisesszé margójára
„Ágoston óta tudni: legkétesebb ismerősünk az idő”
(Hévizi Ottó, Villa Rubino Cicerone)1
Úgy látom, Hévizi Ottónak változatlanul kedvenc témája maradt az idő2, persze amúgy filoszosan, még véletlenül sem megfertőzve a természettudományok időfogalmával, és immunisan a matematika ellen, az ellen a matematika ellen, amiről Galilei óta hisszük, hogy a természet a matematika nyelvén beszél, és amiről hibásan gondolja szinte mindenki, hogy időtlen.
_______________________________
1 Élet és Irodalom, FEUILLETON - LXIII. évfolyam, 33. szám, 2019. augusztus 16.;
https://www.es.hu/cikk/2019-08-16/hevizi-otto/villa-rubino-cicerone.html
2„Idő és szinkretizmus” című könyvéről írtam már egy-két szót
(https://www.infinitemath.hu/archivum/filozofia/138-egy-k%C3%A9t-sz%C3%B3-k%C3%B6nyvekr%C5%91l-filoz%C3%B3fi%C3%A1r%C3%B3l),
jelen cikkében pedig épp befejezett könyvét említi, melyben „Kant időfelfogását nyomozta”.
A teljes cikk itt tölthető le PDF-ben, 2019.08.30-án stilárisan javított verzió.
