2010-ben láttam egy kisfilmet, ahol Hawking a földönkívüli élet lehetőségeiről beszélt. Ezen a héten ismét Hawking-interjút közvetített a Discovery Science csatorna, amelynek témája az élet értelme volt. Sajnos mindkét film csalódást okozott nekem; Hawking véleménye vagy közhelyes, vagy vitára ingerlő.

Egy olyan nagy gondolkodó, mint Hawking is beleesik abba a hibába a földönkívüliekről kialakított véleményében, hogy a fejlettebb civilizációt kizárólag technikailag fejlettebbnek gondolja el. Nem bizonyítja-e sok tízezer éves történetünk, hogy morálisan is fejlődött az emberiség? Tudom, hogy a XX. századi két világháború, és az aktuális háborúskodások, valamint egész jelenlegi kultúránk alapján ez nehezen képzelhető el. Érdemes viszont Csányi Vilmos etoló­gus szavaira gondolni, amikor az állati agressziót hasonlítja össze az emberi agresszió­val, és ez az összemérés sokkal pozití­vabb képet fest az emberről. Ezek szerint a morális változások nem a néhány ezer éves írott történelmünk léptékében érzé­kel­hetők igazán, hanem sokkal nagyobb időléptékben. De épp ez a nagyobb időlépték alkal­maz­ha­tó az Univerzum­ban feltéte­le­zett idősebb civili­zá­ci­ók erkölcsi fejlettségének meg­íté­lésekor. Abban egyet­értek Hawking-gal, hogy a Tejútrendszerben található bolygórendszerek hatalmas száma, és a galaxisok még nagyobb mennyisége alapján joggal feltételezhető, hogy más világokon is kialakulhatott élet, sőt értelmes élet.¹ Ha a társada­lom­má szerveződött élet elterjedtségének eloszlása hatványfüggvény eloszlású² – és az általunk ismert fejlődő rendszerek mind ilyenek – akkor a fejletlenebb civilizációk száma sokszorosan meghaladja az öreg, hatalmas kapcsolatrendszerrel rendelkező civilizációk számát. A nálunk fiatalabb, vagy hozzánk nagyon hasonló technikai fejlettségű civilizációk esetleges kapcsolatfelvételét nehezíti, sőt egyelőre lehetetlenné is teszi űrhajózásuk, és általában a kommunikációs technikáik fejletlensége. Így sokkal inkább számít­hatunk egy – morálisan is – elképzelhetetlenül fejlettebb civilizációval való kapcsolatra, mint­sem hozzánk hasonlók felfedezésére. Egy szuper-intelligens civilizációnak a minőségileg hatalmasabb tudása és erkölcse viszont nem valószínűsíti, hogy megtámadna, vagy gyarmatosítana bennünket. A moralitásban bekövetkező minőségi változások miatt – Hawkinggal ellentétben – attól sem tartok, hogy az önmegsemmisítés szükségszerű, vagy akárcsak valószínű lenne a civilizációk fejlődése során. Így sokkal valószínűbb egy olyan kapcsolat, amely már létezik, de legfeljebb csak feltételezéseink vannak róla, tudományos, de főleg morális fejletlenségünk miatt. Erkölcsileg, empátiánkban kell fejlődnünk ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot felfedezzük, és tudatos részese legyünk.

A Discovery Science csatorna jelenlegi műsorában megtekinthető Hawking-elmélkedés az élet értelméről szól. Már az első mondataiban tesz egy olyan kijelentést, amivel nem értek egyet: „a filozófia halott” szerinte.³ Valószínűleg eltérő módon definiáljuk a filozófia tudományát. A filozófiá­nak ma is létező – általam szofistának neve­zett, és még mindig hatalmas – ága valóban haldoklik szerintem is. Ez az a terület, amelynek a művelői belterjesen, a korábbi filozófiai elmé­letek elemzésével és to­vább gondolásával l’art pour l’art foglalkoznak a filozófiával, és a tudo­mányok egyéb területe­iről csak lassan szűrőd­nek el hozzájuk az infor­mációk. Én nem ezt tartom az igazi filozófiának. Szerintem az igazi filozófia egy tudományos világszemlélettel azonos, ami tudományos abban az értelemben, hogy a kor valamennyi jelentős tudásanyagára támaszkodik, és a különböző tudományterületek eredményeit dinamikus egységbe foglalja. Természetesen az információ mai exponenciálisan hatalmasra táguló halmazában nehéz, ha nem lehetetlen mindenről akár egy kicsit is tudni. De ez nem újdonság, így volt ez mindig, például Pascal korában is, aki így írt:

„Mivel nem lehetünk egyetemes szelleműek oly módon, hogy minden lehetségest tudjunk mindenről, hát tudjunk mindenből egy keveset. Mert sokkalta szebb dolog valamit tudni mindenből, mint mindent tudni egyről; ez az egyetemes érdeklődés a legszebb dolog a világon. Persze még jobb lenne, ha mindkettő megvolna bennünk, de ha már választanunk kell, akkor válasszuk az utóbbit. Érzi ezt a művelt emberek társasága, és így is cselekszik, mert gyakran igen jó bíró ez a társaság.”⁴

Minden korban nagyobbra nőtt az emberiség tudásanyaga az elődökéhez képest, de mindig voltak emberek, akik át tudták tekinteni az összes tudományt a lényeges kérdések tekintetében. Ha ez nem lenne így, akkor diszkrét, kapcsolat nélküli rendszerekre esne szét a tudományunk, és nem funkcionálna egészként. Ez pedig azt jelentené, hogy nem lehetne globális fejlődés az emberiség tudásában.
A filozófusok dolga az, hogy mondjanak valamit a létezőkről globálisan, összefüggéseikről, és a létezés értelméről, felhasználva valamennyi tudományágban elért eredményünket. Hiába minősítette Hawking a filozófiát halottnak, ő maga is filozófiát gyárt a két film tanúsága szerint, de túlságosan szűklátókörűen, fizikus szemmel, a mai kor technika-centrikus szempontjai alapján. Az általam is kritizált, és szofistának minősített filozófia képviselőinek is az a legnagyobb hibájuk, hogy sem érdeklődésük, sem tudásuk nem egyetemes.

Nem elemzem részletesen Hawking valamennyi, az élet értelméről elhangzott gondolatát. Mindössze egy-két mondatot fűznék a végső konklúzióhoz, amely valahogy úgy hangzott, hogy „az élet értelme az, amit adunk neki”, majd Hawking azzal zárta a mondandóját, hogy „az élet értelme nem kint található, hanem itt a füleink között”. A lényegüket tekintve ezekkel a gondolatokkal egyet is értek. A Wikipédiában található definíció szerint „az élet értelme egy általános filozófiai kérdés az emberi élet vagy létezés céljával, jelentőségével és értelmével kapcsolatban.” Ebből a meghatározásból a legkönnyebben megragadható a cél fogalma. Sokkal közelebb kerülünk a válaszhoz, ha nem az élet értelmére, hanem a létezés céljára kérdezünk rá. Ha szofista módon akarok okoskodni, akkor azt mondom, hogy máris megvan a válasz, hiszen az embert, vagy általában egy értelmes lényt az emelt ki az állatvilágból, hogy el tudta képzelni a jövőt, és ezzel együtt szét tudta választani a kívánt jövőt az elkerülendőtől. Ezzel vált céltudatos lénnyé. Így mindenkiben, – akiben ki tud alakulni egy jövőkép, és el tudja választani a jót a rossztól –, kialakul a céltudat. Ezzel a logikával minden egyes ember minden egyes helyzetében meg tudunk fogalmazni egy akkor és ott érvényes célt. Ez a tény azonban nem elégséges a filozófia általános értelemben feltett kérdésének megválaszolására. Hasonló a helyzet azokhoz a matematikai problémákhoz, melyeknél konkrét esetekben polinomiális idő alatt megoldható a feladat, de az általánosan megfogalmazott probléma megoldására nincs ilyen algoritmus.

Visszatérve Hawking végkövetkeztetéseire; az élet értelmét valóban mi adjuk, pontosabb megfogalmazással az élet célját minden pillanatban mi választjuk. A lehetőségeket tőlünk független tényezők is befolyásolják, de a közöttük való a választás joga, a szabad akarat⁵ működtetése a saját cselekvésünk.

__________________________________________________________

¹Véleményem szerint ennek természeti törvényben megfogalmazható szükségszerűsége is van a bonyolultság minden nyílt rendszerre vonatkozó növekedése miatt. Lásd erről egy korábbi írásomat: „A változásokról és az evolúcióról”.

²Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a civilizációk rendszert alkotnak, azaz kapcsolatban állnak egymással. Ezt én akkor is lehetségesnek tartom, ha egyelőre nem tudunk ezekről a kapcsolatokról, saját – általam lehetségesnek, sőt szükségszerűnek tartott – kapcsolatainkat is beleértve. Erről egy későbbi cikkben szeretnék majd írni.

³Ebben a témában nagyon jó „kis előadás” olvasható Leszek Kolakowskitól „Jövendöléseim a vallás és a filozófia jövőjét illetően” címmel.

⁴Pascal, Gondolatok, 37

⁵Erről részletesebben lásd „A szabadságról és a szabad akaratról” szóló írást.