Vissza-visszatérő gondolat az emberi hittörténetben az az elképzelés, hogy volt valamikor régen egy aranykor¹, amit visszasírunk, mert azóta hanyatlásnak indult az emberiség. A „régi szép idők” mondásban is az ősi aranykor-hit rejlik.

Hamvas Bélát nagyra értékelem, de több nézetével nem értek egyet, például a témához tartozó aranykor-elképzelésével sem. Az egyik legnevesebb könyvében, a Scientia Sacra legelején foglalkozik az aranykor-eszmével. Ha hiszünk az evolúcióban – és én hiszek –, akkor az aranykor előttünk van, és nem mögöttünk. A Hamvas által hivatkozott legfontosabb források maguk is "fejlődés-pártiak" - gondolok itt a Bibliára és a Bhagavad Ghítára. Ez utóbbiban említés esik világkorokról (kalpákról), és ezek ismétlődésének leírása nagyon hasonlít az evolúciós fejlődés mennyiségi és minőségi változásainak egymás-utánjaira, és a minőségi ugrás pusztítva teremtésére. Egyébként pszichológiailag jól magyarázható ez a múltbeli aranykor-hit, és Hamvason kívül sok nagy gondolkodó tévedt erre a következtetésre. Ugyanis az emlékeink szépülnek idővel. Nem csak a személyes emlékeink, de az emberiség közös történelmi emlékeit is "fényesítik" a krónikások. Így aztán a jelen rossz tapasztalatai mellett a múlt rózsásabbnak tűnik, mert már nem emlékszünk a régmúlt hétköznapjainak nyomorúságára. Ezért van az is, hogy minden korosztály el van szörnyedve az őt követő fiatalság „bűnös” viselkedésén, és a saját fiatalságáról jobb, megszépített emlékeket őriz.

Az aranykor eszméjében ugyanazt a logikai hibát érzem, amit az „időnyíl” értelmezése okoz a fizikában.  A fizikusok szerint az entrópia-törvény – ez az időnyíl szerepének felel meg – az egyszerűsödés felé, a szimmetriák felé mozgónak írja le a rendszereket. Erről írtam a változásokról szóló anyagomban², ezért nem akarom agyonragozni: ahogy nem a múltban volt az aranykor, hanem a jövőben lesz, ugyanúgy az univerzumra nem a zárt rendszerekre vonatkozó entrópia-törvény érvényes, hanem a nyílt rendszerekre vonatkozó, ahol a változás iránya az egyre bonyolultabb³, fejlettebb rendszerek kialakulása felé mutat.

Visszatérve Hamvas Bélára, szeretnék még valamit megjegyezni. Az aranykor kapcsán a következőt írja:

„Ezek a személyiségek⁴ az aranykort valóságnak mondták, s így ezt még akkor is el kell fogadnunk, ha azóta s ma minden lényegesen kisebb ember ellene szól.”⁵

Hamvas tekintélyelvre hivatkozik az aranykor kérdését illetően, holott annak léte a tudományok segítségével dönthető el, amint fentebb már írtam az időnyíl és az aranykor létezésének összefüggésével kapcsolatban. Így Pascalt idézve az én véleményem is az, hogy

„… csak sajnálhatjuk, hogy akadnak elvakult emberek, akik a fizikában is egyes szerzők tekintélyével bizonyítanak, logikus érvelés és kísérletek helyett; és ugyanakkor elborzadunk, hogy mások logikus érveléssel keresik az igazságot a teológiában, ahelyett, hogy rábíznák magukat a Szentírás és az Atyák tekintélyére.”⁶

___________________________________________

¹ Az elképzelés a görögöktől származik (Χρυσόν Γένος), de hasonló idea található az egyiptomiaknál, és a Biblia Éden kertjének eszméjében is ez az idea köszön vissza.

² http://www.infinitemath.hu/index.php/egyeb/item/28-a-v%C3%A1ltoz%C3%A1sokr%C3%B3l-%C3%A9s-az-evol%C3%BAci%C3%B3r%C3%B3l*.html

³ A bonyolultság globális növekedéséről az a kép győzött meg véglegesen, amely igen nagy léptékben mutatja az Univerzumunkat, s benne a galaxisok bonyolult, szálas szerkezetbe rendeződését.

⁴Zarathustra, Lao-ce, Buddha, Hérakleitosz

⁵Hamvas Béla, Scientia Sacra, 24. oldal (Magvető Könyvkiadó, 1988)

⁶Pascal, A légüres térről szóló tanulmány töredéke