Ismét és nem utoljára az információról
„Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”
(Örkény István, Az élet értelme)
Nem először írok arról, hogy a teret és az időt a jelenségek rendezési elvének tekintem. Úgy gondolom, hogy a tér egy információs mező a megfigyelő számára.1
Nem csak a kvantumfizika, de a relativitáselmélet is egyfajta „információelmélet”, azaz nem a jelenségeket, hanem a jelenségekről kapott információimat írja le.
Az információt szerkezeti energiának tekintve, az információt nem tartalmazó, azaz ideális energiát, – ami egyébként a valóságban nem létezik – ponthalmazként képzelem el. A klasszikus energiát nem tartalmazó, azaz ideális információt, – ami egyébként a valóságban szintén nem létezik – „szálas” szerkezetűnek gondolom, azaz valamiféle összekapcsolódó szakaszok kisebb nagyobb bonyolultságú geometriai struktúrájának, valamiféle kapcsolati hálónak tekintem. Ezekre az ideális objektumokra definiált entrópia változását nem lehet egyszerűen összesíteni, mivel az entrópia-fogalomban szereplő matematikai mennyiségek fizikai megfelelője nem azonos. Mindenesetre az biztos, hogy a fizikai entrópia egy nyitottságot igénylő változás – azaz két rendszer összenyitása – utáni zárt rendszerbeli változást jelent. Bizonyos szempontból hasonlóan az információs entrópia változás is egy nyitottságot igénylő – azaz információszerző – változás utáni zárt rendszerbeli változást ír le. Mindkét esetben a rendszer bonyolultságában történő változás után mérünk, ugyanakkor a két ideális eset közötti különbség nyilvánvaló, hiszen a fizikai rendszernél a kezdő változás a rendszerek bonyolultságát csökkenti, hiszen két rendszer összenyitásáról van szó. Az informatikai rendszernél viszont a bonyolultság nő az információszerzés következtében. Így logikus, hogy a hasonlóan bevezetett entrópia-mérés ellenkező előjelű a két esetben.
Az entrópia – és a háttérben megbúvó rendszer-bonyolultság – azzal az érdekes tulajdonsággal bír, hogy pozitív változás esetében van a változásnak minimuma, negatív változás esetében viszont nincs minimum. Ez a bonyolultság tekintetében azt jelenti, hogy egy rendszer bonyolultságának van minimuma, de nincs maximuma, ez nyilvánvaló is, ha nyitott rendszerről van szó.
_________________________________________
1 A tőlem x távolságra – ahol x>0 – lévő jelenségekről csak információval rendelkezem. (Az itt-és-mostban a tőlem való távolság nullával egyenlő, azaz x=0 és t=0.) Az x>0, vagy x≠0 tőlem való távolsággal definiált tér nem a részem, rajtam kívül van. A „mostomhoz” viszonyított t idővel egészen más a helyzet. A t≠0 eset is részem lehet, pontosabban a történetemnek és a „mosthoz” képest t≠0 időnek a metszete nem üres halmaz.
